2010. november 1., hétfő

Nem kapkodtam el

Első blogbejegyzésemben mutattam két takaró fedlapot. Ebből választotta ki egyiket a lányom (naná, hogy a rózsaszínt). Nos, több hónap után végül befejeztem, és a lányom ágyát díszíti. Khm... a másik még nincs kész.

 

Imádom az ősz színeit, ezt a kis bogyócsokrot a gyerekekkel gyűjtöttük. Fogadjátok szeretettel :)


11 megjegyzés:

bemka írta...

Köszönöm a kedves csokrot,igazán gyönyörű, mint ez a vénasszonyok nyara , ami pár napja elhalmoz a szépségeivel.Vakító kék ég,rozsdás erdők, szemfényvesztő napsütés, fogvacogtató reggelek és esték.
Szeretem.
Mint ahogy idejárni is szeretek.És olyan jó,hogy hónapokat rakosgatsz te is egy-egy munkát :)nem vagyok egyedül legalább:))
Mikor befejezed mindenképpen csodaszép lesz az eredmény.
Nagyon szép lett a kislánykád takarója.
Bocs,hogy ilyen hosszú lettem :)

a Matula ikrek írta...

Hát így van ez a suszter (gyerekének?) cipőjével... :o)
Viszont valóban szép lett a végeredmény!

F.Gina írta...

Nagyon szép lett !

Belinda írta...

Gyönyörű, és köszi.:)

H. Mária írta...

Jó munkához idő kell. :)
Csodálatosan szép lett! Gratulálok!!!:)
Sok öröme van biztos a lányodnak és neked, is hogy örömet szereztél neki.

Krisztallit írta...

A félretett dolgokkal így jár az ember lánya, pedig szerintem Te egy pikk-pakk csajszi vagy. Biztosan volt oka, hogy kivártad az idejét.

krisz írta...

Nagyon szép lett!Én is tervezgetem már egy ideje,hogy milyen jó lenne a lányoknak takarót varrni,de ha arra gondolok milyen sok munka van vele,akkor nincs kedvem neki kezdeni.Lehet igy kéne csinálnom nekem is,időnként elővenni s akkor biztosan elkészülne valamikor,közben meg azért varrogathatnék ezt is azt is.

Aledi írta...

Köszönöm lányok.
Jaj, Bemka, ne bolondozz! Örülök, ha hosszan írsz, és még jobban örülök, ha szeretsz idejárni. Hiszen szoktam én beszélni magamban is, de mégis csak másokkal az igazi :)
Igazad van, Krisztallit, tényleg pikk-pakk csajszi vagyok :) Iszonyú iramban tudok varrni, ha nekifogok. De, ha valamit nem fejezek be néhány nap alatt... Ezt egyébként nem véletlenül halogattam. A lányom ugyanis az ágyán szokott ragasztani, vágni, kreatívkodni. Csupa lyuk volt a takarója, ezért is kellett lecserélni. Viszont sajnáltam volna, ha ezt is tönkreteszi pár nap alatt. Most azonban felköltözött az emeletes ágy felső ágyára, oda meg nem jár fel napközben, így szép marad a takaró. És csúnya a szőnyeg... mert a kisasszony valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem hajlandó az asztalhoz ülni :)
Krisz, szerintem fogj hozzá. Első alkalommal kiszabod, utána kirakosgatod, és összevarrod, majd valamikor kap bélést, és hátlapot. Én is tartottam tőle, hogy mekkora meló, de ha nem egyszerre csinálod nem vészes. És, hát a leányzó öröme természetesen kárpótol :)

Móni írta...

Ó, de gyönyörű!

Vacskamati írta...

Nagyon szép lett!
És a bogyókompozíciótok is. :D

hekka írta...

Nagyon szép lett a takaró! A másik takarót pedig időzítsd januárra, akkor pont egy kerek év lesz a két bemutató között! :)))