Aledi

Mert megérdemlem, mert a suszternek is kell néha cipő, főleg, ha közeleg a tél. :) Hosszú- hosszú évek óta csak babákat varrok, magamnak semmit. Úgyhogy most készült egy egyszerű kis póló saját felhasználásra.

Lecseréltem a 18 éves Pfaff hobbivarrógépemet. A Janome 5200 modell szerelem volt első látásra, és méltán. Imádom! Sosem gondoltam volna, hogy ennyire más érzés egy profi géppel dolgozni. Ezek a kis képek már vele készültek, párnahuzatok lesznek belőlük.

Miután alaposan kisírtuk, kikeseregtük magunkat, hogy miért pont velünk, miért pont most, miért ilyen rondán, fájdalmasan... úgy döntöttünk megpróbáljuk kihozni a legjobbat ebből az ágyhoz kötött 6 hétből. A FB, és sok kedves kreatív ismerős segítségével több tucat Praktika magazinra tettünk szert, amiből a lányom rengeteg ötletet megvalósított, csodaszép munkák születtek. Babák is, bizony, legalább 20 zoknilény készült.  Ami engem illet, a nővérke státusz, mi tagadás, nem a szívem csücske, de igyekszem helytállni. Ma például kitaláltuk, hogy felöltöztetjük a gipszet. Ami, szerencsére nem is gipsz, hanem műanyag, a lányom kedvenc színében. A szín adta az ötletet, mi szerint nyuszi ül a fűben. A nyuszkó mosolygós pofiját a lányom hímezte.  Hátul vékony tépőzárral záródik. Peti lett a neve, és szerintünk nagyon aranyos :)

Nagy öröm ért nemrég. Mészely Réka, a Kisalföld szerkesztője keresett meg, hogy készítene egy cikket a babáimról az újság kéthetente megjelenő Lilla magazinjába. Jelentek már meg imitt- amott babáim, készült velem on- line interjú, de ilyen szép, hosszú, nyomtatott még nem :)  Szerintem jó lett, tetszik, hogy ennyi fotót mellékeltek hozzá, végülis a babákon van a lényeg. Köszönöm szépen Rékának a cikket, Belindának az ajánlást, Colette -nek a nyomtatott példányt! 

Akit még nem győztem meg előző bejegyzéseimmel remélem most sikerül :) A tehetséges gyerekek szülei bizonyos szempontból ugyanolyan nehéz helyzetben vannak, mint a tanulási/ magatartási problémákkal küzdő gyerekekéi. (Édes teher ez persze, nem panaszként mondom.) Tudniillik az oktatási rendszer az átlaggyerekre épül. Aki kilóg belőle, akár így, akár úgy, nehéz helyzetbe kerül. Mert egy átlag iskolában a gyorsan tanuló gyerek hamar elkezd unatkozni, és ha még ráadásul fiú is, előbb-utóbb rosszalkodni. Nem talál kihívást magának, ellustul, a sor tetszés szerint folytatható. Szinte így jártunk a fiammal is, akinek a tanítónőjével ráadásul beszéltem is, mielőtt beírattuk. Sajnos a négy év alatt még odáig sem jutottunk el, hogy bevihessen egy könyvet napközibe, hadd olvashasson míg a többi gyerek a háziját írja, lévén ő nagyon hamar elkészült. Így egy- másfél órát üldögélnie kellett csendben, tétlenül... Mivel nem vagyok pesti, de még csak nem is Magyarországon születtem, nem voltam t...

A Meska csapata felkért, hogy írjak pár sort a húsvétunkról az ünnepi hírlevélbe. Itt tudjátok elolvasni.

Mert már van olyanom nekem, bizony! Bár azt hittem ez lesz az utolsó helyiség, ami elkészül, már hónapok óta kész. Illetve, csak apró kiegészítőkre vár. És hogy ez mekkora öröm, csak az tudja, aki évekig a konyhaasztalon varrt, miközben az anyagokat a lakás különböző szegletéből kellett elővarázsolnia. Persze naponta ötször kellett el- és előpakolni, hogy a család azért tudjon enni... No, de ezt sem panaszként írom, a konyhaasztalon is ugyanolyan örömmel varrtam a babákat :)  Az viszont, hogy most mindennek helye van, minden kellék a kezem ügyében, no, ez valami fantasztikus. És bizony gyorsabban, hatékonyabban, nyugodtabban folyik a munka.  Végül mégsem volt szükség az örökölt ronda bútorokra. A régi lakásból áthozott egyszerű fehér szekrényt, polcokat használtam, az Ikeaból vásárolt legolcsóbb fajta asztallapokkal, lábakkal. A nagyobb, fiókos polc meg eredetileg tv szekrény, kifutó termék volt, az eredeti ár 20 %-ért, nem lehetett otthagyni. Kiegészítettük még egy sor ...

... és egy kis szerencsét is hozzá! A Happy, Lucky New Year!

Azaz részt vettem a III. Kreatív blogtalálkozón . Nem voltunk sokan, de szuperül éreztük magunkat, jó nagyot dumáltunk a lányokkal :) Megvettem Ahama jópofa zoknikötős könyv ét, amit dedekáltattam is a szerzővel. ( és amit most akár meg is nyerhettek a blog ján) Csere-bere is volt, ahol idén is Krizantám ajándékát kaptam, ezúttal egy szépséges "bármitartót". Köszönöm Kriszta, mondanom sem kell, hogy a lányom lenyúlta :) Jómagam némi alapanyagot, és egy kis marokbabát vittem. Innen is hatalmas ölelés, és köszönet Gina nak a szervezésért. Jó néha kibújni a képernyő mögül.

Bár, ha az ember kilép a 35 fokba nem ezt érzi :) A szabinak viszont sajnos valóban vége. Idén csak egy hosszú hétre futotta a szokásos helyen, szüleim kis házikójában. Nem sokat fotóztam, de ez a kép talán visszaadja milyen világ végén jártam (és milyen aszály van Székelyföldön :( )   Azért, hogy a sok pihenés meg ne ártson horgoltam/ kötöttem néhány kiegészítőt: Most pedig vissza a hétköznapokba, jönnek majd szép sorjában a babák, ha nem bánjátok...

az: Gratulálok neki, és mégegyszer köszönöm mindenkinek a játékot. Végül 231-n szerepeltek a listán, itt a sorsolásnál használt frissített változat, értelemszerűen megváltozott sorszámokkal. Ne csüggedjen senki, lesz még játék, profibban okosabban szervezve :) Tündétől pedig kérek e-mailben vagy FB-n egy pontos nevet, címet, ahova küldhetem a nyuszkót.

Ismeritek a Művészpiac oldalt? Ha nem, éppen itt az ideje. Az oldal egyéves szülinapjára jópofa játékot talált ki a blog tulajdonosa. Összeállított egy kézműves termékekből álló listát, az ezen szereplő termékekre lehet szavazni, a szavazók között pedig Handmade Stamping ékszert sorsol ki. Itt nézhetitek meg a részleteket.  Ezt a jó kis gyűjteményt szerintem érdemes elmenteni, karácsonyi ajándékkeresésnél jó szolgálatot tehet. Mintha csak én válogattam volna össze, a kedvenceim szerepelnek rajta, bizony büszke is vagyok, hogy ilyen társaságba keveredtem. A Jancsi és Juliska párossal szerepelek, megköszönöm, ha rám (is) szavaztok :)

Bár már négy hónapja lakunk az új házban még rengeteg a tennivaló. Egyik legfontosabb, természetesen, a gyerekek szobájának barátságossá tétele. A lányom ágya fölé Svelteart szépséges piros madaras falimatricáját választottam, így a szemközti falra készített faliképre is hasonló madárkákat terveztem:

Az, hogy a gyerekeim szívesen alkotnak, találnak ki jópofa dolgokat nagy öröm számomra, természetesen. De mikor titokban, meglepetésként készítenek  nekem valamit... No, az csudajó! Ezzel a papírból hajtogatott, vágott, ragasztott varrószobával a lányom lepett meg minap. Nyilván nem véletlen, látja mennyire szeretek ebben a szobában dolgozni, milyen öröm, és könnyebbség számomra, hogy van. A mini dolgozóban természetesen van asztal, varrógép, és szekrény az anyagoknak (nem ám összevissza: alul az egyszínűek, felül a mintásak). Hogy ki az a szőke, hosszú hajú, szeplős nő, azt nem tudom, jómagam inkább az asztali rajzon vagyok felismerhető, gondolom ez a dekoratívabb jelenség jobban illett a képbe. Felhívom varrni tudó olvasóim figyelmét a gondosan "befűzött" varrógépre is :) Szép, kánikula- mentes hétvégét mindenkinek!

A Nőtárs Alapítvány szervezte találkozón a Meska jóvoltából vehettem részt. A második napon a kézműves termékek internetes értékesítéséről volt szó. A másfél órás kötetlen beszélgetésen először a Meska mutatkozott be, majd a három meghívott alkotó ( Schneider Erika , Vesztl Fanni , és jómagam) . A résztvevők hét országból érkeztek, nagyon érdeklődőek, és lelkesek voltak.  Jó hangulatú, érdekes délelőtt volt (szeretek szerepelni, ráadásul ha a babáimról beszélhetek... :) Itt olvashatjátok a helyszínen készült kis cikket rólam. Köszönet érte a nagyon kedves Farkas Mártának.                            Fotó a You can do it! honlapjáról.

Az elmúlt félév életem egyik legsűrűbb, legsztresszesebb időszaka volt. Nagyon háttérbe szorult az alkotás. Mostanra azonban lassan visszatérek a babákhoz, éljen! :) Ennek örömére gondoltam játszunk egyet. Ezt a kis nyuszi leányzót sorsolom ki a résztvevők között. Tulajdonképpen annyi a tennivaló, hogy, aki még nem tette, jelölje kedvencnek a FB Aledi oldal amat, és hagyjon itt vagy a FB-n a nyuszis kép alatt egy megjegyzést. Akkor sorsolok, amikor a kedvelők száma eléri az 1000 főt. Hát szóval... magyarán minél többen megosztjátok annál hamarabb. Ebben a pillanatban 787-nél tartunk, nem reménytelen az ügy :) Mindenkinek köszönöm, aki játszik velem.

A lányom márciusban született, de az idei március a pakolásról, költözésről szólt. A szülinapi zsúr viszont be volt ígérve, nem lehetett megúszni. Ez volt az első gyerekzsúr a házban, és szerintünk nagyon jól sikerült. Volt tér, levegő, kert a gyerkőcöknek. Készültem kézműves ötlettel is, ami tetszett is mindenkinek, de csak egy kislány volt annyira kitartó, hogy befejezze a művet, és ez így van jól, örültem, hogy nem jutott idejük rá. (Ahogy nekünk sem volt időnk fotózni, teljesen kiment a fejünkből, egyetlen kép sem készült) Papírtányér óra készült volna, íme a lányom által készített prototípus: Ezen kívül nem nagyon volt program, én egyébként is abban hiszek, hogy egy egészséges gyerek leghasznosabb időtöltése a szabad játék. Sosem vettem a gyerekeimnek úgynevezett fejlesztő játékot, de persze sok játék, baba, Lego, stb. van a házban, no meg rengeteg könyv, illetve  papír, ceruza, fakanál, konzerv, lábas, szék, habverő, stb. stb., amik alkalomadtán a legjobb játékokk...

Csakis a lustasággal, semmi mással nem tudom magyarázni, hogy hosszú évekig ilyen tűpárnát használtam: Ráadásul közben több tucat biscornu készült, persze mindnek akadt más gazdája. Tény, hogy mivel nem volt szem előtt, eddig nem is nagyon zavart ez a rondaság. A kis varrókuckóm rendezése közben azonban úgy találtam, ez a darab bizony nem illik ember szeme elé, úgyhogy nagyjából negyedóra alatt megoldottam a kérdést. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy gondoltam megnézem a régi (egyébként hatalmas) tűpárnában nem maradtak-e tűk. Kezdtem finoman nyomkodni, de miután (több tűszúrás után) egyre-másra szedtem ki a párna belsejében ragadt tűket úgy döntöttem inkább szétvágom, és kiszedegetem belülről. Kérem szépen nem kevesebb, mint 53 (!!!) darab tű lapult a belsejében. Nos, azt hiszem a negyedórás munkám árát már meg is kerestem, évekig el vagyok látva :)

A (még korlátcserére váró) nyitott galériára szerettünk volna két fotelt, amin jóízűen lehet olvasgatni. Már nem tudjuk kinek az ötlete volt a babzsákfotel. Az azonban biztos, hogy mindnyájan a sk. változatra voksoltunk. Elsősorban persze költséghatékonysági szempontok miatt, de nem csak. Nálunk ugyanis szerencsére nagy értéke van az itthon készült dolgoknak. Állítom, hogy még a pihenés is édesebb ezekben a fotelokban, mint a gyári változatban :) Miss scotty kitűnő mintája és leírása alapján varrtam őket. Köszönöm neki ezúttal is, hogy közzétette.  A töltőanyag innen származik, pont egy zsákkal kell egy fotelhoz. A belső huzatot itthon fellelhető erős pamutból varrtam, a külső kedvenc körúti olcsó méteráru üzletemből származik. Nem túl vastag, de erős len, pamut, műszál keverék. Kisebb cippzárakat használtam (az volt itthon), mint a leírásban, így kissé körülményesebb volt beleszuszakolni a kész fotelt a külső huzatba, de sikerült. Egy fotel így kb. 6000 Ft.-ból jött ki....

... kőműves, és csempetörő. Hogy az építés, szépítés hogyan fog menni még kérdéses, de rombolni már profin tudok :) Több mint 60 négyzetméternyi burkolt felületet bontottunk fel. Mostanra már eltakarítottam a törmeléket, úgyhogy pár hét múlva lehet burkolni. Holnap viszont tartok egy szabad (varrós :) napot. I've been working lately at our new house so I have not had much time to sew :(