Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2010

Barangolás meseországban

Kép
Gyerekkoromban minden zsebpénzemet könyvekre költöttem. Nem volt akkor nagy választék, főleg magyar nyelvű könyvekből. A Barangolás meseországban egy sorozat volt, népmesékkel, vagy Benedek Elek mesékkel, már nem emlékszem. Egyszerű, puha fedelű, kisméretű könyvek, képek nélkül. Hol voltak akkor még a mai, olykor borzalmas színes-szagos mesekönyvek, ahol minden számít csak a szöveg nem!)  Valahogy ez a könyv jutott eszembe, amíg varrtam ezt a kis tarisznyát. Megrendelésre készült, egy 7 éves kisfiúnak. Anyukája kérésére került rá Batka manó. Én nem ismertem ezt a figurát. Van egy kis belső zsebe, és mágneszárral záródik.

Hosszú, keskeny, mi az?

Kép
Na jó, beismerem, "bébikönnyű" kérdés, hogy a lányom szavaival éljek : ) Tudniillik mindketten szeretünk énekelni. A különbség csak annyi, hogy ha én énekelek, abban egyedül én lelem örömem, a lányomat viszont hallgatni is jó. Mivel olyan mázlisták vagyunk, hogy 10 perc járásra két iskola is indított zeneosztályt, ilyenbe írattuk. Jó döntés volt, kitűnő pedagógusok kezébe került. (Lehet, nekünk volt szerencsénk, de mi egy kivétellel csupa jó szakemberrel találkoztunk az évek során. Jó lenne néha őket is említeni, mikor az oktatás csődjéről beszélnek) Második félévtől furulyázni tanulnak. Mivel a 26 kis lurkónak megszólalásig : ) egyforma hangszere lesz, a zenetanárnő megkért készítsünk nekik egyedi tartót. Én ebből a lila filcből varrtam, virágmintával, kis kézi hímzéssel. Nagyon hamar elkészült, és szerintünk ez a legszebb tartó az osztályban : )

Felicity

Kép
Elkészült a Kaokatól kapott testből készült kistündér. Ő volt a babás fórum januári közös varrása. A szabásminta innen származik:  http://picasaweb.google.es/pamepinche/Angel02#5347942596895005362
22 cm magas, és természetesen a lányomé lett : )

Ajándékok, ajándékok...

Kép
Tegnap lezajlott a nagyon jó hangulatú babás találkozó. Bebizonyosodott, ha egyáltalán szükség volt rá, hogy az évenként tartott személyes találkozó nagyobb erővel bír, mint az akár napi virtuális kapcsolat. Csak úgy tobzódtunk a szebbnél szebb babákban, élmény volt őket (és gazdáikat :) élőben is látni. Aki akart készült egy kis meglepivel, melyet kisorsoltunk egymás között. Én Kaoka ajándékát húztam, és majd mutatom, ha teljes. Ugyanis, mintha tudta volna, hogy én kapom, egy kiszabott, összevarrt Ufót is tett a csomagba. Az Ufókészítés a legunalmasabb fázis, így viszont nekem már csak az örömködés marad, és elkészül a januári közös varrás babája, egy kis csálé lábú angyalka. Én elég sokat gondolkodtam mi legyen a meglepim, végül egy maci mellett döntöttem, aki kapott jó meleg kötött sálat, és sapkát, valamint egy zsákot, így ő lett Benedek, aki zsákban hozza a meleget (kicsit elegem van már a hosszú télből). Camea kapta, remélem örömét leli benne. És ez még nem minden. Péntek délelőtt …

Ilyen vagyok : )

Kép
Babafórumos találkozóra készülök, és mivel sokan nem ismernek személyesen, készítettem egy pár centis kitűzőt. Ez vagyok én : )

Igazi UFO

Kép
Első alkalommal megdöbbentem, mikor azt olvastam, hogy valaki UFO-t varrt, hiszen a baba teljesen átlagos, földi halandónak nézett ki, igaz arc, és ruha nélkül. Aztán felvilágosítottak, hogy kézműves körökben az UFO a befejezetlen tárgy, azaz unfinished object rövidítése.
Nos, én most nem ilyent varrtam, hanem valódi földönkívülit.
Általában csak akkor varrok fiúknak, ha megkérnek rá, ennek tükrében a lányomnak is több minden készül, mint a fiamnak. Hiába no, a baba női műfaj. Ezért is örültem, mikor a fiam arra kért varrjam meg egy rajzát.
Először számítógépen született meg: aztán az én precíz fiam elkészítette a pontos műszaki dokumentációt, oldalnézettel : ) És ilyen lett a végeredmény: Az I I a monogramja, Idegen Imrét takar. Nehezen lehet ráfogni, hogy bájos, de a fiamnak tetszik, és ez nekem hatalmas öröm. És, ha már a fiamról van szó... múltkor új receptből sütöttem, mire a fiam: "Mami, nagyon finom. Új szabásminta szerint készült?" Nos, khm..., lehet, hogy túl sokat varr…

Egy kevés babákról, egy kevés magamról

Kép
Mikor rájöttem, hogy a babavarrás nem csak esős szombat délutáni elfoglaltság lesz számomra, felmerült bennem is a blogírás lehetősége. Amiért mégis ódzkodtam tőle az a félelem volt. Attól, hogy olyan is olvassa, akinek nem szánom, hogy esetleg (beszédes lévén) olyant is közzéteszek, ami nem publikus. Végül úgy döntöttem, ez a blog az alkotásról fog szólni. Persze, most már látom, nehéz meghúzni a határt. Ráadásul kevés személyesebb tárgyam van, mint épp a babáim, hiszen ők érzésekből, hangulatokból, szeretetből születnek. Azért megpróbálok valamennyire a tárgynál maradni : ) Ennek jegyében válaszolnék a következő két játék kérdéseire, amennyire lehet, babás szemszögből.
7 dolog rólam: 1. Az első babákat kb. 15 éve varrtam Gail Attwell Rongybabák című könyvéből. Az egész könyvet megvarrtam. Jópár évig hurcoltuk a zsáknyi babát egyik lakásból a másikba, aztán kidobtam őket : ( 2. 2008 decemberében varrtam újra babát, amit megmutattam  Katafoltnak, az ő biztatására jutottam el a babafórumr…

Élő babát varrtam : )

Kép
Szeretem a farsangi készülődést, amikor az egész család (bizony, Apuci is) azon töri a fejét, hogy milyen jelmez készüljön. Volt már mobiltelefon, varázsló, tigris, Asterix, margaréta, űrhajós, az elmaradhatatlan királylány...  Idén könnyű dolgom volt. A fiam szilveszterre kapott egy csörgősipkás kalapot, ahhoz már csak vidám sárga-kék-piros udvaribolond jelmezt kellett varrni.  A lányom már tavaly eldöntötte, hogy Harisnyás Pippi lesz. Ugyanis akkor varrtam ezt a babát: A jelmezhez összevarrtam két harisnyát, miután egyik szárukat bedugtam a másikba, így kibontás után továbbra is használhatóak. Nagyon egyszerű zsebes köpenyt készítettem, egy piros  garbóval kiegészítve kész is volt a jelmez. A nehezét a paróka jelentette. Nem akartam boltban kapható műanyag hajat, úgyhogy a Waldorf babáknál alkalmazott technikával készítettem parókát, kicsit nagyobb méretben. Horgoltam egy piros sapit, arra rögzítettem a (jó sok) fonalat. Erősen befontam, hogy kunkori legyen. Néhány szeplő a sminkceruzá…

Magyar-norvég-eszkimó baba

Kép
Úgy gondolom egy profi alkotó előszőr megtervezi a művet, lerajzolja, majd anyagokat keres hozzá, végül nekiáll a kivitelezésnek. Nálam úgy történik, hogy nekiállok a kivitelezésnek, aztán menet közben alakul a dolog... Interneten vásároltam baba testanyagot, amit kissé sötétnek, sárgásnak találtam, ezért hónapok óta állt a szekrényemben. Mivel nagyon jó minősége van, végül csak nekifogtam felhasználni. A babafórumos lányok azt tanácsolták, félig viccesen, legyen belőle kínai baba. Nos, ez az ötlet sincs elvetve:) , de végül az eszkimó baba mellett döntöttem. A lányom, mint mindig, rögtön segítségemre sietett, és mutatta az egyetlen eszkimót, akit "ismer", a Pufóka című rajzfilm kislányát. És készült a baba: kissé mandulavágású szemet hímeztem neki,  fekete hajat kapott. Horgoltam a lábára meleg csizmát. Igaz ugyan, hogy kissé magyaros, piros csizmát, de még így is elment volna eszkimónak. Csakhogy! Az én fogalmaim szerint, sarki hideg vagy sem,  egy rongybabának ruha dukál, …

Az én táskám

Kép
BCili kért, hogy mutassam meg a táskám. Köszönöm Cili, bár sajnos nem hiszem, hogy érdekes lenne : ( Ugyanis elég rendmániás vagyok, még úgy is, hogy a gyerekek érkezése kicsit változtatott a dolgon. Szeretem, ha mindennek megvan a jól meghatározott helye, és, amire nincs szükségem azt könyörtelenül kidobom (néha azt is, amiről később kiderül, jó lett volna megtartani : ) Ennek jegyében a táskámban is csak az kap helyet, aminek feltétlenül muszáj. Ezt a táskát nemrég vettem, a tavaszias színe fogott meg. A képen nem annyira látszik, de NAGYON zöld. Jólesik ránézni ilyen szürke, hideg, havas napokon. És ami benne van: - pénztárca. Ezeréves darab, nem tetszik, hogy fekete, régóta szeretném lecsérélni, de nincs szívem kidobni, semmi baja.  - kocsikulcs - céges pass key (gyakran én vagyok az első, aki beérkezik) - mobil - névjegykártyatartó (céges, és "babás" névjegykártyával)    - iratok, bérlet (érettségi fényképpel!) - lenvászon bevásárlószatyor, környezetvédelmi meggondolásból :) - te…

Nyuszi ül a táskán

Kép
A legegyszerűbb varrott arcú baba elkészítése is legalább 3-4 óra. Feltéve, ha jól bejáratott szabásminta alapján készül. Új minta kitalálásánál napokig is eltart, és végül lehet, hogy a kukában végzi. Egy Waldorf jellegű babával meg napokig elvagyok. Ezért (is) szoktam néha gyerektáskát varrni. Gyorsabb a sikerélmény. Na, meg magam is imádom a táskákat. Szegény férjem nem érti mi a jó abban, hogy reggel pakolászok egyikből a másikba. Szerinte egy fekete cipőhöz nyugodtan lehet barna táskát társítani. Egy ovodáskorú kislány már tudja, hogy nem : ) A legutóbbi darab szintén a tavaszvárás jegyében készült. Kipróbáltam milyen a frissen szerzett műszőrmém táskára applikálva. Ilyen:
Ez a másik darab néhány hete készült, és azért mutatom, mert tipikusan a gombhoz a kabátot esete. Ezen a kistáskán próbáltam ki a bordós-lilás anyagokat együtt, és mivel tetszett, elkészült a korábban mutatott takaró fedlap. Azért készült baba is : ) Ott üldögél a komódon, fényképezésre vár. Azt nagyon nem szeret…

Csakazértis tavasz

Kép
25 évig olyan helyen éltem (nevezetesen Csíkszeredában), ahol a téli -20 fok teljesen átlagos hőmérsékletnek számít. A csúcshideg -42 volt kamaszkoromban, amiből az akkori hatóságok "csupán" -38,4-t közöltek hivatalosan, hiszen 40 alatt be kellett volna zárni az iskolákat, gyárakat, és akkor ki építi a kommunizmust : ) Azt hiszem ez feljogosít arra, hogy a tél legyen a negyedik kedvenc évszakom. Szóval csakazértis tavasz, meleg, és napsütés. Legalább bent a lakásban.
Azért a gyerekek (és Apuci :) lelkesedésének én is tudok örülni. Ezt a hatalmas ücsörgő hóembert építették hétvégén: