Az új évre

Azt hiszem, ami a gyerekek pedagógusait illeti mázlisták vagyunk.

A második gyereknél ráadásul már tapasztaltabban választottunk, úgyhogy a lányom különösen szerencsés e tekintetben (is). Első naptól örömmel járt bölcsibe, oviba, soha nem hagytam ott sírva, sőt úgy kellett visszahúzni egy búcsúpuszira. 

Az iskolában hasonló a helyzet, lelkes, jókedvű, elégedett, jó érzés tudni, hogy jó kezekben telnek a napjai. Igazán ideje, hogy a csokor virágnál valamivel többel is jelezzem a tanárnőinek mennyire értékelem a munkájukat, illetve azt, hogy nem muszáj- munkaként élik meg, hanem igazi nevelést, tudást, élményt adnak a gyerekemnek.

Elismerem ehhez képest egy határidőnapló csekély ajándék, de ebben benne van a szeretetünk, a kezünk munkája. Mert természetesen a lányom segített elkészítésükben, főleg az anyagok kiválasztásában, társításában. A végső döntést is ő hozta meg, ti., hogy melyik tanárnő melyik naplót kapja.

Erős lenvászonból varrtam őket, színes pamutvászon négyzetekkel, csipkével, szalaggal díszítve. 

Lemértem a naplót, ráhagytam hosszában, széltében 1-1 cm-t, plusz a bedugáshoz szükséges fülek hosszát (kb. 5-5 cm kétoldalt). A belső részét a visszahajtható fülek nélküli hosszra vágtam. Legnehezebb lépése az volt hogyan varrjam össze úgy, hogy kifordítás után jó legyen. Nem tudom ki hogy van vele, nekem ezzel mindig gondom van, a kifordítható kabátkákkal is megkínlódom.

I made calendar covers for my daughter teachers.