La belle Isabella
Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon tudok kötődni egy-egy babához. Különösen igaz ez a Waldorf-jellegűekre. Hiszen míg az egyszerű, varrott arcú babák néhány óra alatt elkészülnek, egy Waldorf baba napokig, néha hetekig készülget, van időm megszeretni :)
Ezzel a babával is így jártam, annyira megkedveltem, hogy napokig csak ült a nappali komódján, nem volt szívem lefényképezni (értsd: eladásra kínálni :) Végül persze csak bekerült ő is a Nagy Fehér Dobozba. Most az Etsyn várja a gazdáját.
Kicsit franciásra sikerült (szerintem :), ezért az Izabella nevet kapta.
Ezzel a babával is így jártam, annyira megkedveltem, hogy napokig csak ült a nappali komódján, nem volt szívem lefényképezni (értsd: eladásra kínálni :) Végül persze csak bekerült ő is a Nagy Fehér Dobozba. Most az Etsyn várja a gazdáját.
Kicsit franciásra sikerült (szerintem :), ezért az Izabella nevet kapta.
Megjegyzések
Addig nézegetted, hogy Izabella felkészült az őszre. Lett gyönyörű mellénye, cipője és sapija is!!!
Remélem leendő gazdája nem nézegeti addig ameddig te tetted!
Tényleg úgy édes, ahogy van!
Muszáj tőle mosolyogni.
Mona,
Igen, a virág gombot a blogtalálkozón vettem :)
Ezkriszti,
Érdekes, régebb nem volt türelmem kötni, horgolni, most meg annyira jólesik. Bevackolom magam a kanapéra, és míg a gyerekek csivitelnek, kötögetek. Mint egy múlt századi nagyanyó. Nagyooon jó :)
Katafolt,
A horgolt cipőcske Stiglinc érdeme. Ő mutatta a babás fórum találkozón. Persze akkor nem jegyeztem meg, de nagyon tetszett, és rákerestem a neten.
Réka,
Épp néztem, hogy ki a csuda ez a tanító néni :)
Shushanna,
:))) A lányomnak van hasonló fazonú sapkája, olyan sikkes kis hölgy benne.
Kérlek nézz be hozzám, van valami számodra. :)
Hekka,
Semmi gond, én este is örülök neked :)
Gaby Erika, Ili,
Köszönöm szépen a díjakat.
Krisz,
Mindegyiktől kicsit nehezen válok meg, de az a trükköm, hogy az új babák néhány napig a nappali komódján ücsörögnek, hogy minden szögből jól lehessen látni őket. Amikor meg a lányom, vagy én elmegyünk mellettük, jól megölelgetjük, szeretgetjük őket. Aztán, mikor elkészül egy újabb, mennek a dobozba, és az újat nézzük, szeretgetjük... Így mindig van egy-két félkész, vagy kész baba szem előtt. Postázás, átadás előtt megint kapnak egy kis ölelgetést. Tudom, gyerekes dolog, de hát, ha nem lennék ilyen valami komolyabb hobbi után néznék :)))
Egyébként én is szoktam ölegetni Rosiet.Már Réka javasolta hogy varrjak magamnak is egyet.De én is úgy vagyok vele,ha nem szeretném ennyire biztosan nem tudtam volna megvarrni sem. Én azért örülök,hogy ő a családban maradt.