Színházban jártunk
Ami persze nem szokatlan. Szeretünk színházba járni, és, ha már ilyen mázlisták :) vagyunk, hogy Pesten élünk, kihasználjuk az előnyeit. Tulajdonképpen a családom a színháznak köszönhető, hiszen a férjemmel, egyetemi színjátszókként, egy amatőr színjátszó fesztiválon ismerkedtünk meg.
Most azonban nem a személyemet hívták, hanem a babáimat (köszi mégegyszer Réka :). Ráadásul gyönyörű környezetbe ( a Budai Vár egy hangulatos, patinás épületébe) egy általam is kedvelt társulat, a Nemzeti Táncszínház székhelyére.
(Épület fotó a Táncszínház honlapjáról, belső képek a szervezőktől)
Megjegyzések
Valóban gyönyörű környezet volt, és hát a színház... imádom. Jó közeg ez nekem, ezért is vállaltam el. És az érdeklődők, vásárlók, gyerekek... más emberek, más érdeklődők, mint egy vásárban. Kellemes néhány óra volt :)
Mona,
Büszkén? :) Nem is tudom..., lehet, de hogy jókedvűen, az biztos.
Ili,
Igen, ezt már többen mondták. Érdekes, és persze egyáltalán nem szándékos, de elkerülhetetlen, hiszen az én babáim, kell, hogy hasonlítsanak rám. Azt hiszem a széles mosolyuk sem véletlen, magam is igyekszem úgy nézni a világot, hogy az a bizonyos pohár félig tele legyen :)
Hú, ne haragudj, elfelejtettem szólni Neked is az ajánlásról... Mostanában elég szétszórt vagyok, és nem is tudtam, hogy Niki mennyire szervezi komolyan! DE nagyon örülök, hogy jól érezted magad, és tetszett a közeg!:-) Én is imádom, nem véletlenül ez az egyik "szakmám"...:-)))