2010. március 22., hétfő

Szülinap, és egyéb finomságok

Túléltük életünk első (és utolsó:) lakásban rendezett szülinapi zsúrját. Tartottam én már több, mint 20 gyereknek is, de azt egy bérelt nagy térben. Ráadásul akkor még 4-5 évesek voltak, órákig le tudtam őket foglalni bábkészítéssel, és vittem egy trambulint is energialevezetésnek.
Most viszont 10, 7-11 éves gyereket láttunk vendégül egy kétszobás társasházi lakásban. Ők már nem igazán vevők a szervezett, kontrollált tevékenységre. 
Az első óra szépen eltelt a játékok számbavételével, kaptak egy-egy ujjbábot, azzal is játszottak kicsit. 
Aztán felajánlottam, hogy kifestem őket. Lettek pillangók, szép kezű hercegnők, és persze született ördög, és félelmetes sárkány is. Ezzel is eltelt egy óra. 
A tortaevés is eltartott egy ideig. Bár a tortáig már mindenki jóllakott a gyerekeim kedvenc csirkemellből készült nyársával, és a még langyos sokmagos bucival. Innen üzenem aggódó szülőknek, hogy a gyerekek igenis szeretik a rendes, házi kaját (ha kapnak). 
Torta után azonban már nehezen lehetett kézben tartani a csapatot. Még bevetettem a lufifújó versenyt, melynek eredményeképp 2-3 kislány felfújt vagy félszáz lufit. Nem is értem hogyan, olyan kemény anyagból készült lufik voltak, hogy én egyet nem voltam képes. Ekkor viszont kétségbeestem, hogy nekem most hónapokig kerülgetnem kell ezt a rengeteg lufit. Szóval kénytelen voltam meghirdetni a lufipukkasztó versenyt is. Na, az már mindenkinek tetszett (szegény alsó szomszédnak talán kevésbé). A lufikon való ugrálás egyértelműen az est csúcspontja volt. Khm... mi tagadás, gyerekes vagy sem, de mi is jól szórakoztunk. És így szépen el is telt az idő. Mindenki épen túlélte, a fiam ugyan szerzett egy nagy kék foltot, mindenki jól érezte magát, a saját gyerekeink meg este úgy beestek az ágyba, hogy még mesét se kértek.
Én pedig, nem először, és nem utoljára, emelem kalapom minden pedagógus előtt, és őszinte csodálatom, megbecsülésem, elismerésem mindenkinek, aki kettőnél több gyereket nevel.

Hogy a sok torta, süti után ne csak én kerekedjek, itt a kedvenc aprósütink receptje. Ez a kakaós csiga nemcsak finom, hanem gyorsan el is készül, ráadásul sokáig eláll (már akinél):

Hozzávalók:
30 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
2 tojás sárgája
Ezeket gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, két részre osztjuk, majd egyik felébe gyúrunk még 2 kanál kakaót.
1-2 órát hideg helyen pihentetjük (a szakács ezalatt varrhat valami szépet), majd egyenként nem túl vékonyra nyújtjuk. A kakaós tésztát ráfektetjük a fehérre, szorosan feltekerjük, és kb. fél centi vastag karikákra vágjuk. Előmelegített sütőben, közepes lángon kb. 20 percig sütjük.
Jó étvágyat.


9 megjegyzés:

katafolt írta...

Túléltétek :)
Boldog szülinapot Picurnak utólag
is !

bemka írta...

Isten éltesse a leányzót ! Remek lehetett, de nem irigyellek, csak egy kicsit....mert mi már kinőttünk ebből :))
Ha megosztanád velem a jobb alsó sarokban leledző eledel mikéntjét nagyon hálás lennék :))

Vacskamati írta...

Mindenkinek az a nehéz, amiben épp benne van, de a testfestés azért nem lehetett semmi! Boldog szülinapot !!

(Aggódó szülőként megjegyzem, nálunk is mindenki megette a házikosztot.. az én lányaimat kivéve..de legalább igazságosak, mert nem diszkriminálnak, máshol sem esznek többet.. :P)

Karina írta...

Ügyesen levezényelted! Én legjobban a májusi gyermek szülinapját szeretem megünnepelni, mert akkor kint lehetnek az udvaron, a teraszon eszünk. Persze így is elkerülhetetlen, hogy bent is szétpakoljanak, de legalább energialevezetésként ott a kert, foci, lovagi játékok :) mert ugye nálunk főként fiú vendégekkel kell számolni :))

Aledi írta...

Köszönöm az ünnepelt nevében.
Bemka,
Az Stalh Judit féle zabpelyhes süti. Az is egyszerű, és finom. Ha érdekel holnap átküldöm.
Vacskamati,
Az előző szülinapok sem voltak könnyebbek, sőt, csak akkor ott voltak a szülők is. Ez volt az első, ahol másodmagammal kellett (volna) helyt állnom : ) Azért jó volt, ez is, a többi is. A gyerekeknek nagy élmény, és ennyit igazán megér.
A testfestést már többször bevetettem, eddig mindig siker volt, és az az igazság, hogy szívesen csinálom, mégha nem is születnek remekművek : )
Az én lányom sem nagyétkű, ami talán nem is nagy baj egy "nőnél", de a fiam, na, rá aztán érdemes főzni : )

bemka írta...

Szeretném,köszönöm előre is.

bolyet írta...

Először is Anyának is nagy-nagy gratula!!A szülinap az Anya ünnepe is/kicsit/, legalábbis mi köszöntjük Őket is!Némileg...:-))Persze Isten éltesse a szülinapost!
Emellett meg ez a remekbe szabott ételsor és a programok!!!
Ja és Anya közötte varr is..gyönyörűeket!
Nekem három csemetém van...sok-sok szüli és névnap!Csuda jó!!

stiglinc írta...

Ó, te egy hős vagy! Gondolom, az elalváshoz téged se kellett ringatni:-)
Gratulálok az ünnepeltnek!

Aledi írta...

Nektek is köszönjük, lányok.
Karina, a kerti-parti szülinapnak nálunk csak két akadálya van: januári, márciusi szülinap, és persze jól jönne hozzá egy kert is : )
Bolyet,
Jó ez, persze, olyan öröm látni a boldogságukat, ez a bejegyzés nem igazi panasz, örülök, hogy van ki lefárasszon : )