Évzáró
Nem szeretem az ünnepségeket. A magyarázata nagyon egyszerű. Romániában nőttem fel, a legnagyobb diktatúra, és személyi kultusz idején. Dideregtem mínusz fokban egy szál pirosra festett atlétában, mint a második C betű egyik alkotóeleme a több száz diákból kirakott Ceausescu-ban. Végigálltam töméntelen pártunkról, és vezetőnkről szóló ünnepséget. Még mindig tudok egy 6 szakaszos dicsőítő román verset. El lehet képzelni milyen nehezen tanulhattam meg, ha 30 év után is emlékszem minden sorára.
Nehéz engem tömegrendezvényen meghatni. Nem csal könnyeket a szemembe, ha a fiam, kissé falcsul, 25 hasonlóan jó hangú diákkal énekeli az Orgona ágát. ( De igenis jólesik, ha egy jólsikerült süti majszolása közben azt mondja, hogy én vagyok a legjobb mami a világon : )
Az évzárókat sem szeretem, pedig igazán el vagyok kényeztetve. A fiam mindig kitűnő. Sőt, idén az év tanulója lett, személyesen a kerületi polgármester gratulált neki egy ünnepség keretén belül. Na, ekkor kicsit azért elérzékenyültem : ) A lányom, úgy tűnik, nyomdokaiba lép, jókedvűen, lazán, örömmel végezte az első osztály, és ő is kitűnő. Hm... talán nem dicsekvés, hogy ezt elmondom, hiszen nem az én érdemem, nem tettem érte semmit. A gyerekek sem igazán, nem nagyon láttam őket tanulni. Egyszerűen okoskák, ez ugyanolyan adottság, mint az, hogy barna a szemük.
Viszont az, hogy már mindkettő iskolás, két évnyitót, évzárót, kétszer annyi ünnepséget jelent...
Idén elbúcsuzunk néhány tanítónőtől, felsős lesz a fiam. A praktikum híve vagyok, így könyvvásárlási utalvánnyal köszönöm meg nekik a munkájukat. De, hogy mégse csak egy borítékot kapjanak, varrtam nekik egy-egy szett kis neszesszert, ez mégis személyesebb. 12 x 7 x 7 cm a nagyobb, a kicsi 1 centivel kisebb. Nekem a halvány zöldes-szürkés pöttyös lett a kedvencem.
Megjegyzések
A neszesszerek meg helyesek. :)
A neszesszerek nagyon szépek lettek, én is szoktam ilyeneket készíteni, ha a lányom megy valakihez és ne menjen üres kézzel.
A neszeszerek nagyon jók lettek. Én is szeretem készíteni, amióta megtanultam a tanfolyamon.
Ehhez képest a mi "Lenin imádatunk" nem volt vészes.
Na de ne legyek ünneprontó azért!:-))
Gyönyörű nesziket kaptak a tanárnénik!Nekem is a csipkés pöttyös az igazi!:-))
A gyerekek meg nagyon ügyesek és igen is számít a szülő a szülők!Mit ne mondjak! Az otthon a szeretet..a család!
Katafolt,
Megpusziltam őket a nevedben :)
Abile, Bolyet,
Valóban amit én hozzáadok a gyerekek teljesítményéhez az a feltétel nélküli szeretet (sőt, imádat :), és a sok dicséret. Állandóan dicsérem őket, de hát nem tehetek róla, ha egyszer tökéletesek :) Amit meg az adottságaikról írtam, így is gondolom, jó génjeik vannak, és ez bizony nem az ő érdemük, mázli. Persze el lehet kallódni kiváló adottságokkal is, az én feladatom csak annyi, hogy ez ne történjen meg.
Bolyet,
Érdekes, és persze természetes, hogy gyerekként egyáltalán nem volt furcsa a Ceausescu korszakban élni. Boldog családom volt, tehát szép gyerekkorom :) Azért felnőttként persze már jobban látok összefüggéseket, mi hogyan hatott rám.