2010. június 18., péntek

Évzáró

Nem szeretem az ünnepségeket. A magyarázata nagyon egyszerű. Romániában nőttem fel, a legnagyobb diktatúra, és személyi kultusz idején. Dideregtem mínusz fokban egy szál pirosra festett atlétában, mint a  második C betű egyik alkotóeleme a több száz diákból kirakott Ceausescu-ban. Végigálltam töméntelen pártunkról, és vezetőnkről szóló ünnepséget. Még mindig tudok egy 6 szakaszos dicsőítő román verset. El lehet képzelni milyen nehezen tanulhattam meg, ha 30 év után is emlékszem minden sorára. 
Nehéz engem tömegrendezvényen meghatni. Nem csal könnyeket a szemembe, ha a fiam, kissé falcsul, 25 hasonlóan jó hangú diákkal énekeli az Orgona ágát. ( De igenis jólesik, ha egy jólsikerült süti majszolása közben azt mondja, hogy én vagyok a legjobb mami  a világon : )
Az évzárókat sem szeretem, pedig igazán el vagyok kényeztetve. A fiam mindig kitűnő. Sőt, idén az év tanulója lett, személyesen a kerületi polgármester gratulált neki egy ünnepség keretén belül. Na, ekkor kicsit azért elérzékenyültem : ) A lányom, úgy tűnik, nyomdokaiba lép, jókedvűen, lazán, örömmel végezte az első osztály, és ő is kitűnő. Hm... talán nem dicsekvés, hogy ezt elmondom, hiszen nem az én érdemem, nem tettem érte semmit. A gyerekek sem igazán, nem nagyon láttam őket tanulni. Egyszerűen okoskák, ez ugyanolyan adottság, mint az, hogy barna a szemük. 
Viszont az, hogy már mindkettő iskolás, két évnyitót, évzárót, kétszer annyi ünnepséget jelent...
Idén elbúcsuzunk néhány tanítónőtől, felsős lesz a fiam. A praktikum híve vagyok, így könyvvásárlási utalvánnyal köszönöm meg nekik a munkájukat. De, hogy mégse csak egy borítékot kapjanak, varrtam nekik egy-egy szett kis neszesszert, ez mégis személyesebb. 12 x 7 x 7 cm a nagyobb, a kicsi 1 centivel kisebb. Nekem a halvány zöldes-szürkés pöttyös lett a kedvencem.



10 megjegyzés:

Lidércke írta...

Gratulálok a gyerekek teljesítményéhez! :)
A neszesszerek meg helyesek. :)

Erika írta...

Szívből gratulálok a gyermekeid bizonyítványához!!! Tudom milyen érzés. Az én lányom is kitűnő volt végig a nyolc év alatt, és a gimiben sem teljesít rosszul!!
A neszesszerek nagyon szépek lettek, én is szoktam ilyeneket készíteni, ha a lányom megy valakihez és ne menjen üres kézzel.

Kriszti írta...

Jók!!! A gyerekek is és a neszik is. :DD

Abile írta...

Gratulálok a gyerekekhez! Azért azzal, hogy Neked ebben nincs semmi érdemed, vitatkoznék. :o))
A neszeszerek nagyon jók lettek. Én is szeretem készíteni, amióta megtanultam a tanfolyamon.

katafolt írta...

Szépek ezek a neszik. Gratulálok az okoskáidnak és puszilom őket :)))

Belinda írta...

Gratula az aprónéphez, azért ez komoly teljesítmény egy kissráctól. (És nekem is a szürke pöttyös!:)

bolyet írta...

Bár azt mondod, hogy magyarázatod egyszerű.. én azt mondom számomra érzékletesen és megindítóan írtad le...!
Ehhez képest a mi "Lenin imádatunk" nem volt vészes.
Na de ne legyek ünneprontó azért!:-))
Gyönyörű nesziket kaptak a tanárnénik!Nekem is a csipkés pöttyös az igazi!:-))
A gyerekek meg nagyon ügyesek és igen is számít a szülő a szülők!Mit ne mondjak! Az otthon a szeretet..a család!

Aledi írta...

Köszönjük, lányok.
Katafolt,
Megpusziltam őket a nevedben :)
Abile, Bolyet,
Valóban amit én hozzáadok a gyerekek teljesítményéhez az a feltétel nélküli szeretet (sőt, imádat :), és a sok dicséret. Állandóan dicsérem őket, de hát nem tehetek róla, ha egyszer tökéletesek :) Amit meg az adottságaikról írtam, így is gondolom, jó génjeik vannak, és ez bizony nem az ő érdemük, mázli. Persze el lehet kallódni kiváló adottságokkal is, az én feladatom csak annyi, hogy ez ne történjen meg.
Bolyet,
Érdekes, és persze természetes, hogy gyerekként egyáltalán nem volt furcsa a Ceausescu korszakban élni. Boldog családom volt, tehát szép gyerekkorom :) Azért felnőttként persze már jobban látok összefüggéseket, mi hogyan hatott rám.

Verba írta...

Очень симпатичные сумочки! Поздравляю тебя и рада за детей!

Ulla's Quilt World írta...

Hi! Greetings from Finland! Your quilts are so fantastic! It's so nice to find other quilters all around the world! :)