Magyar-norvég-eszkimó baba
Úgy gondolom egy profi alkotó előszőr megtervezi a művet, lerajzolja, majd anyagokat keres hozzá, végül nekiáll a kivitelezésnek. Nálam úgy történik, hogy nekiállok a kivitelezésnek, aztán menet közben alakul a dolog...
Interneten vásároltam baba testanyagot, amit kissé sötétnek, sárgásnak találtam, ezért hónapok óta állt a szekrényemben. Mivel nagyon jó minősége van, végül csak nekifogtam felhasználni. A babafórumos lányok azt tanácsolták, félig viccesen, legyen belőle kínai baba. Nos, ez az ötlet sincs elvetve:) , de végül az eszkimó baba mellett döntöttem. A lányom, mint mindig, rögtön segítségemre sietett, és mutatta az egyetlen eszkimót, akit "ismer", a Pufóka című rajzfilm kislányát. És készült a baba: kissé mandulavágású szemet hímeztem neki, fekete hajat kapott. Horgoltam a lábára meleg csizmát. Igaz ugyan, hogy kissé magyaros, piros csizmát, de még így is elment volna eszkimónak. Csakhogy! Az én fogalmaim szerint, sarki hideg vagy sem, egy rongybabának ruha dukál, nem nadrág. Ezért kapott virágos nyári ruhácskát. Hogy mégse fázzon szegény , gondoltam kötök neki kabátkát, szőrmedíszes kapucnival, az megadja majd az eszkimó jellegét. Kb. 10 éve nem volt kötőtű a kezemben, ehhez képest nagyon tetszett az esti kötögetés, még norvégmintát is tettem bele. Az eszkimó baba kardigánjába : ) Ahogy a kapucnit kellett volna kötni, kiderült, olyan sűrű hajkoronát készítettem neki, hogy nincs az a kapucni ami alá be lehetne gyömöszölni. Úgyhogy elmaradt a kapucni. Így született végül ez a Waldorf-jellegű magyar-norvég-eszkimó baba.
Megjegyzések
Nekem a bőrszine is tetszik.
Neked is Rilla. Ilyen régi "szakitól" különösen jólesik : ) Így külön valóban nem zavaró a bőrszíne, csak ha másik baba mellé teszem.
nagyon helyes :)