2010. február 24., szerda

Hosszú, keskeny, mi az?

 
Na jó, beismerem, "bébikönnyű" kérdés, hogy a lányom szavaival éljek : )
Tudniillik mindketten szeretünk énekelni. A különbség csak annyi, hogy ha én énekelek, abban egyedül én lelem örömem, a lányomat viszont hallgatni is jó. Mivel olyan mázlisták vagyunk, hogy 10 perc járásra két iskola is indított zeneosztályt, ilyenbe írattuk. Jó döntés volt, kitűnő pedagógusok kezébe került. (Lehet, nekünk volt szerencsénk, de mi egy kivétellel csupa jó szakemberrel találkoztunk az évek során. Jó lenne néha őket is említeni, mikor az oktatás csődjéről beszélnek)
Második félévtől furulyázni tanulnak. Mivel a 26 kis lurkónak megszólalásig : ) egyforma hangszere lesz, a zenetanárnő megkért készítsünk nekik egyedi tartót. Én ebből a lila filcből varrtam, virágmintával, kis kézi hímzéssel. Nagyon hamar elkészült, és szerintünk ez a legszebb tartó az osztályban : )

4 megjegyzés:

Julcsi írta...

Bébikönnyű nálunk is menő volt egy időben:)
A tartó pedig tényleg jó!:)))

Lonci (Győr) írta...

Szuper jó lett, biztos nem lesz ilyen másnak:-)))

brigi írta...

Nagyon szép!!!
(Nem is volt bébikönnyű! Nekem elsőre, ahogy a felső kép miniatűrjét láttam csak, a könyvjelző jutott eszembe. :( Szolgáljon mentségemül, hogy a zeneoviban még nincs saját hangszer...:))

Aledi írta...

Köszönöm.
Üresen valóban hosszú könyvjelzőhöz hasonlít. A fiam szerint kígyómintával is lehetne díszíteni : )