2012. május 29., kedd

Júlia újra

Nem szoktam két teljesen egyforma babát varrni csak külön kérésre. Mert van úgy, hogy míg valaki gondolkodik egy babán másvalaki megveszi előle. Ilyenkor bizony nincs más megoldás meg kell próbálni egy ugyanolyan, de legalábbis nagyon hasonló babát varrni. Hát íme:


2012. május 26., szombat

Lila Lilla baba

Fiatal(abb :) koromban gyakran hordtam feketét. Mivel huszonévesen világosszőkére volt festve a hajam, talán nem is állt rosszul. Aztán férjhez mentem, a hajam visszabarnult, vörösödött, a férjem meg nem szerette rajtam a feketét. Mint oly gyakran, most is igazat kellett adnom neki: nem áll jól, sápadt és öreg vagyok benne. Van azért persze fekete nadrágom, cipőm, táskám, de az arcom közelébe nem engedek feketét. Viszont olyan színeket hordok, amilyeneket korábban elképzelni sem tudtam: pinket, türkizt, világoszöldet, lilát... a pirosat meg mindig is szerettem :) 
Egyébként rájöttem, hogy ma már nem azért könnyű kiszúrni a külföldi turistákat mert márkás cuccokban járnak, Pesten is lehet venni bármit, hanem mert mernek öltözni, színeket hordani. És nem úgy, hogy 60 évesen a lányuk/unokájuk bokorugró minijében, és haspólójában járnak, hanem valahogy ízléssel, a koruknak megfelelően, de lezseren, fiatalosan öltözködnek. Na, valahogy így szeretnék én is :)
Hogy mi köze mindennek a babákhoz? Nagyon is sok. Mióta "babázom" felfedeztem magamnak a színeket, a mintákat, és ezt átviszem a való világba is :)
Ez a kis lila Lilla most nagy kedvenc, színes, vidám, mégis szerény, nem túl harsány. Mivel lassan nyár van,  sapka helyett kalapkát horgoltam neki. Szóval őt most nagyon imádom:



Megvásárolható. Részletek a Meskán.

2012. május 24., csütörtök

Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel... :)

A lányom márciusban született, de az idei március a pakolásról, költözésről szólt. A szülinapi zsúr viszont be volt ígérve, nem lehetett megúszni. Ez volt az első gyerekzsúr a házban, és szerintünk nagyon jól sikerült. Volt tér, levegő, kert a gyerkőcöknek.
Készültem kézműves ötlettel is, ami tetszett is mindenkinek, de csak egy kislány volt annyira kitartó, hogy befejezze a művet, és ez így van jól, örültem, hogy nem jutott idejük rá. (Ahogy nekünk sem volt időnk fotózni, teljesen kiment a fejünkből, egyetlen kép sem készült)
Papírtányér óra készült volna, íme a lányom által készített prototípus:


Ezen kívül nem nagyon volt program, én egyébként is abban hiszek, hogy egy egészséges gyerek leghasznosabb időtöltése a szabad játék. Sosem vettem a gyerekeimnek úgynevezett fejlesztő játékot, de persze sok játék, baba, Lego, stb. van a házban, no meg rengeteg könyv, illetve  papír, ceruza, fakanál, konzerv, lábas, szék, habverő, stb. stb., amik alkalomadtán a legjobb játékokká válnak.
Két apróságot azonban kitaláltunk, mindkettő nagy sikernek örvendett, ezért megosztom veletek, hátha hasznát veszitek.
Az egyik a vendégeknek készített apró ajándékok átadása. Mindig készülök valami kis ajándékkal, tudom, hogy a lányom is mennyire örül az ilyennek. Nem kell nagy dologra gondolni, két éve sk. ujjbábokkal készültem, idén meg kis noteszt, ceruzát kaptak a gyerekek. A lányom ötlete volt, hogy nem csak úgy odaadjuk őket, hanem elrejti a névreszóló kis csomagokat a kertben, és mindenkinek meg kell keresni a sajátját. Később persze újra el-eldugták egymás csomagját, jó móka volt.
A vendégek ajándékát összegyűjtöttük, és tortaevés után adták át a lányomnak. Hogy ne legyen olyan egyhangú a sok "Boldog szülinapot!" azt találtam ki, hogy mindenki más nyelven fogja köszönteni. Internetről összegyűjtöttem különböző nyelvű köszöntéseket, kis cetlikre írtam őket, mindenki húzott egyet, majd ezt kellett felolvasnia:

Azt hiszem a jövő évi szülinapot is áttoljuk májusra :)

2012. május 23., szerda

Bohócka

Általában előre tervezve, aszerint, hogy mi hiányzik a boltból, egy-egy megrendelés közé beiktatva, varrok új babát. Néha azonban csak úgy, a magam örömére. A tegnapi esős, lehangoló időben valami derűs, vidám, de viszonylag gyorsan elkészíthető babát szerettem volna. Így született ez a kis bohócka, aki tulajdonképpen nem is új, hiszen a minimanó mintájára készült. Kicsit szélesebb a lába, rövidebb a sapija. Szívecske helyett kapott filc gombokat, mert bár szeretem a pompont, ez bababarát megoldás. 
Sem én, sem a gyerekeim nem voltak bohóckedvelők. Anno a lányom egy szülinapi partin addig nem jött elő a sarokból, míg el nem ment az, elvileg, gyerekek szórakoztatására hívott bohóc. Mi tagadás a nagy vörös orrú, piros parókás, harsány ruhás bohóc sokszor inkább ijesztő, mint vicces. Ráadásul én gyerekként sem tudtam nevetni valaki esendőségén, ügyetlenségén, inkább sajnáltam szegényt... (Egyszer azért láttam igazi, nekem tetsző bohócot néhány éve a nagycirkuszban. Elegáns öltönyben volt, nem volt kifestve, egészen újszerű trükköket tudott, és egyáltalán nem volt bugyuta :)
Nos, ezek tudatában azt hiszem nem meglepő, hogy az én bohócom kissé visszafogott, szelíd jószág lett, aki tudatosan nem kapott piros ruhát, bár köztudott, hogy imádom a pirosat. Nagy piros orrot sem varrtam neki, de azért hogy mégis bohócos legyen egy kis piros festéket kapott a nózijára.
A férjem szerint olyan, mint egy fagyi, szerintem azonban ő egy bébi-bohóc, én szeretem :)



2012. május 21., hétfő

Bordó bébi

Már régóta tervezem, hogy kipróbálom az alvó bébit ebből a bordó bársonyból is. Tegnap délután azon gondolkoztam, hogy milyen sütit süssek, aztán úgy döntöttem, hogy hasznosabb, és egészségesebb, ha inkább varrok :)
Fent van a Meska boltomban.
 



2012. május 17., csütörtök

Nyuszilány kékben

Világoskék, kockás, filc virágos, szeretem :)



2012. május 16., szerda

A suszter meg a tűpárna

Csakis a lustasággal, semmi mással nem tudom magyarázni, hogy hosszú évekig ilyen tűpárnát használtam:


Ráadásul közben több tucat biscornu készült, persze mindnek akadt más gazdája. Tény, hogy mivel nem volt szem előtt, eddig nem is nagyon zavart ez a rondaság. A kis varrókuckóm rendezése közben azonban úgy találtam, ez a darab bizony nem illik ember szeme elé, úgyhogy nagyjából negyedóra alatt megoldottam a kérdést.

Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy gondoltam megnézem a régi (egyébként hatalmas) tűpárnában nem maradtak-e tűk. Kezdtem finoman nyomkodni, de miután (több tűszúrás után) egyre-másra szedtem ki a párna belsejében ragadt tűket úgy döntöttem inkább szétvágom, és kiszedegetem belülről. Kérem szépen nem kevesebb, mint 53 (!!!) darab tű lapult a belsejében. Nos, azt hiszem a negyedórás munkám árát már meg is kerestem, évekig el vagyok látva :)

2012. május 14., hétfő

Manókislány

Ez a kedvenc minimanó színösszeállításom. Ezúttal névre szóló változatban.




2012. május 12., szombat

Nyuszis takaró 2.0

Merthogy van már egy nyuszis takarója a kicsinek, még születése előtt vásárolta az anyukája. Ennek azonban már két éve, és mivel, az időközben kedvencé vált takaró, nem nőtt együtt a gyerekkel, szükségessé vált egy nagyobb méret. Hogy mennyire jó érzés az ilyen megrendelés! :)

2012. május 7., hétfő

Zsák, zsák, telezsák

A (még korlátcserére váró) nyitott galériára szerettünk volna két fotelt, amin jóízűen lehet olvasgatni. Már nem tudjuk kinek az ötlete volt a babzsákfotel. Az azonban biztos, hogy mindnyájan a sk. változatra voksoltunk. Elsősorban persze költséghatékonysági szempontok miatt, de nem csak. Nálunk ugyanis szerencsére nagy értéke van az itthon készült dolgoknak. Állítom, hogy még a pihenés is édesebb ezekben a fotelokban, mint a gyári változatban :)
Miss scotty kitűnő mintája és leírása alapján varrtam őket. Köszönöm neki ezúttal is, hogy közzétette. 
A töltőanyag innen származik, pont egy zsákkal kell egy fotelhoz. A belső huzatot itthon fellelhető erős pamutból varrtam, a külső kedvenc körúti olcsó méteráru üzletemből származik. Nem túl vastag, de erős len, pamut, műszál keverék. Kisebb cippzárakat használtam (az volt itthon), mint a leírásban, így kissé körülményesebb volt beleszuszakolni a kész fotelt a külső huzatba, de sikerült. Egy fotel így kb. 6000 Ft.-ból jött ki. 
Hiszitek vagy sem a legnehezebb az egészben a polisztirol gyöngyök betöltése volt. Ugyanis ezek az apró gyöngyök feltöltődnek, és mindenhova ragadnak, szállnak, a műanyag zsákból szanaszét repültek csak oda nem ahova kell. Úgyhogy a férjem beledugott a zsák szájába egy porszívócsövet, és jól rákötözte a műanyag zsák száját. A cső végét bedugtuk a babzsák nyílásába, férjem megemelte a műanyag zsákot, és a golyócskák a csövön szépen folytak a helyükre.
A végeredmény szerintem tökéletes lett. Üresen ugyan kissé furák, de hihetetlenül kényelmesek, még szunyókálni is lehet bennük, mind a négyen imádjuk :)




Az utolsó képen levő betűk nem azt jelentik, hogy a.) gyerekként, és b.) gyerekként jelöljük a lurkóinkat, a nevük kezdőbetűi. Ugyan a két zsák teljesen egyforma, de még csak véletlenül sem szabad előfordulnia, hogy összekeverik őket :) 

2012. május 4., péntek

Zsuzska, a vörös

Egyszerűen imádom a vörös hajú babákat. Nem készítettem ugyan statisztikát, de biztos, hogy a babáim legalább fele vöröshajú. Érdekes, hogy nagyon szőke, és nagyon sötét, fekete, hajú babát szinte csak megrendelésre varrok. Biztos van ennek valami mélyebb oka :)


 Megvásárolható a Meskán.