2012. május 23., szerda

Bohócka

Általában előre tervezve, aszerint, hogy mi hiányzik a boltból, egy-egy megrendelés közé beiktatva, varrok új babát. Néha azonban csak úgy, a magam örömére. A tegnapi esős, lehangoló időben valami derűs, vidám, de viszonylag gyorsan elkészíthető babát szerettem volna. Így született ez a kis bohócka, aki tulajdonképpen nem is új, hiszen a minimanó mintájára készült. Kicsit szélesebb a lába, rövidebb a sapija. Szívecske helyett kapott filc gombokat, mert bár szeretem a pompont, ez bababarát megoldás. 
Sem én, sem a gyerekeim nem voltak bohóckedvelők. Anno a lányom egy szülinapi partin addig nem jött elő a sarokból, míg el nem ment az, elvileg, gyerekek szórakoztatására hívott bohóc. Mi tagadás a nagy vörös orrú, piros parókás, harsány ruhás bohóc sokszor inkább ijesztő, mint vicces. Ráadásul én gyerekként sem tudtam nevetni valaki esendőségén, ügyetlenségén, inkább sajnáltam szegényt... (Egyszer azért láttam igazi, nekem tetsző bohócot néhány éve a nagycirkuszban. Elegáns öltönyben volt, nem volt kifestve, egészen újszerű trükköket tudott, és egyáltalán nem volt bugyuta :)
Nos, ezek tudatában azt hiszem nem meglepő, hogy az én bohócom kissé visszafogott, szelíd jószág lett, aki tudatosan nem kapott piros ruhát, bár köztudott, hogy imádom a pirosat. Nagy piros orrot sem varrtam neki, de azért hogy mégis bohócos legyen egy kis piros festéket kapott a nózijára.
A férjem szerint olyan, mint egy fagyi, szerintem azonban ő egy bébi-bohóc, én szeretem :)



3 megjegyzés:

Krizantám írta...

Fagyi-bohóc! :D
Nagyon cuki és kedves! :-)

Csipkerózsika írta...

nekem is bohócundoritiszem van, de ő kifejezetten tetszik..:)

schlgy írta...

Ez a bohóc a Kézműves találkozó óta nálunk lakik. Eredetileg a születendő kisfiamnak szántam, de a 2 éves lányom lecsapott rá. MaManónak (Marci Manója) hívjuk és az alvás nélkülözhettelen kelléke. Majd küldök fotót szolgálat közben :)
A pótlásről pedig beszélnünk kell!
Gyöngyi