2012. július 25., szerda

Készülőben...

Még kezdő koromban volt, hogy, bár a baba alapja nem tetszett, azért befejeztem őket, mondván majd az arc, haj, ruha úgyis széppé teszi... Hát nem. Most már tudom, ha a babtest nem arányos, kedves, nem érdemes vele foglalkozni. Az én Waldorf jellegű babáim így néznek ki csupaszon:

És ezzel a babakészítés legfontosabb, és egyben legunalmasabb része meg is van, a többi tiszta élvezet :)

5 megjegyzés:

zazálea írta...

hm.
amikor megláttam az oldalsávban a képet, az jutott eszembe, hogy ez így élettelen, és majd te megtöltöd lélekkel, ami bizonyos fokig ellentmond a te állításodnak, de azért nem megy szembe vele teljesen mégsem.

Rilla írta...

Miért unod? Én úgy érzem minden kis csupasz alaptest is más és más, még ha egyformának is néz ki, de mégsem azok, nekem nem. Érzem ahogyan mosolyog amikor készül a fejecske, gömbölyödik a pocakja......
Tele van izgalommal, várakozással és rácsodálkozással minden alkalommal :)

Aledi írta...

Tulajdonképpen így van, Zaza, ezt a csupasz testet kell megtölteni élettel, de ha nem szép a fejformája, vagy földig ér a karja teljesen mindegy milyen szép mosolygós szájat, vagy gyönyörű ruhát varrsz neki :)
Igazad van, Rilla, mindegyik más lesz, még magasságra sem sikerül két egyforma. A fejforma meg különösen fontos, van amelyiken már így látszik, hogy kis pufi lesz :) De számomra akkor válnak babákká, ha van már arcuk :)

Judit Bassola írta...

Olyan szivesen megtanulnam, hogyan kell, csak felek a kudarctol. Egyszer mar probaltam, de olyan csunya lett, hogy Jankanak neveztem el. (remelem ezzel senkit sem bantok meg). Lehet, hogy eppen nekunk keszul ez a ketto? Izgatottan varom. :)

Aledi írta...

Judit, ne gondold, hogy az én első Waldorf babám szép volt! A lányomnak azonban tetszett, és ez a lényeg :)
Nem, ezek még nem a tieitek, de azok is meglesznek időben :)