2010. augusztus 9., hétfő

Goubáztam

A vásár legnagyobb élményét egyértelműen az emberek jelentették. Úgy a vásárlók, mint az eladók. Élőben látni az alkotásokat mégiscsak más. Megismerhettem Brigit, azaz BoGárkreát, Blaurt, néhány másodperc erejéig Vadjutkát. Találkoztam Diusbd-al, aki a hozott anyagokért cserébe egy alvó bébit választott hihetetlenül mosolygó szépséges kislányának. Mivel már ismertem, ezért régi barátként köszönthettem Mici, (és fele családját : ) Hú, remélem nem maradt ki senki.
És bátran állíthatom, hogy asztaltársam, Szappanosmici személyében egy hihetetlenül közvetlen, vidám, energikus barátra is szert tettem, aki lelkesebben reklámozta a babáimat, mint én magam, volt olyan vevő, aki neki akart fizetni :) Köszönöm neki mégegyszer.
A Gouba helyszíne gyönyörű, hangulatos, bárokkal, élő zenével. Rengeteg nézelődő, érdeklődő van. Ami első alkalommal mégis hiányzott, azok a vevők. Hiszen, lássuk be, egy vásár célja mégiscsak az, hogy az ember eladja a termékeit.  Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, ölelgették a babákat, fényképezkedtek velük, csak hát... nem vásároltak annyian, mint ahogy azt gondoltam.  Tegnap azonban szerencsére vásárlóban sem volt hiány, így végül elégedetten  dőltem be késő este (9-kor :)  az ágyba.  Nagyon jó érzés volt, ahogy kicsik, nagyok, férfiak, és nők, egyaránt  jókedvre derültek a  standom előtt.  Egyik kedvenc élményem két fiatalember volt, akik férfitól szokatlan hozzáértéssel, és szeretettel válogattak a babák közt, míg végül a padlizsánlila maci mellett döntöttek. Legfiatalabb vevőm kétségkívül az a karonülő szőke loknis kisbaba volt, akinek anyukája (és asztaltársnőm :) egyenként megmutatta az összes babát. Tündéri volt, ahogy kiszúrta magának a rózsaszín Lili babát. Szerelem volt első látásra, annyira magához szorította, hogy alig tudtuk megnézni az árcimkéjét.
Egy szó, mint száz, vásározni jó dolog is lehet. Amiért mégsem leszek megrögzött vásározó az a kényelem, és  a  lustaság :))) 



10 megjegyzés:

orsolya vanessza kiss írta...

Szia!


Örülök, hogy sikereid vannak.. ami nem csoda :)


Bizony, nehéz dolog a vásározás... én míg kicsik voltak a gyermekeim állandóan a Kismama vásárára mentem ki... és egész nap ott ácsorogni egy stand előtt... nem egyszerű :))

Sőt, legtöbbször terhes is voltam.. vagy kicsi babával.. ésmég vásárolni is rohangáltam közben.. Brrr... Mégis annyira de annyira nagyon szerettem :)

illesreka írta...

Örülök, hogy jól sikerült a vásározás!:-) Sajnos egyik hétvégén sem értünk rá, de legközelebb mi is mehlátogatunk!:-)
Megvarrtad a padlizsánlila mackót? És kép készült róla legalább, ha már rögtön gazdára is talált? :-) /:-(

Aledi írta...

Vanessza,
Köszönöm :)
Korábban tényleg nem gondoltam, hogy ilyen fárasztó, végülis az ember csak üldögél, meg álldogál, meg mosolyog...
Két asztallal odébb egy nagy pocakos kismama árult, csak bámultam milyen jól bírja.
Illesreka,
Bizony, nem bírtam magammal, hamar, gyorsan megvarrtam. Készült kép, majd mutatom.
Idén már nem Goubázom, elutazunk, aztán jön a suli...

katafolt írta...

Dé jó, örülök, hogy ilyen jól sikerült!
Nagyon szép az asztalotok, nem is olyan egyerű ilyen kis helyen mindent szépen elrendezni...

Ili írta...

Azért ne add fel ilyen könnyen a vásározás örömeit!! Nagyon fárasztó akkor, ha csak üldögél az ember. Viszont ha sok a vevő vagy érdeklődő, szalad az idő és nem is fárasztó annyira!!
Több mint 15 évig csináltam, szinte minden nap!!!

Ili írta...

Az árud gyönyörű és hívogató!!! Ez az előbb lemaradt!!!

Aledi írta...

Köszönöm nektek is, lányok.
Katafolt,
Valójában az volt nehéz, hogy nem tudtam mi legyen az, ami a dobozban marad, mert már nem fér az asztalra. Nagyon tetszettek a szép szellős standok, de az én babáim mind szerepelni akartak :)
Ili,
15 évig?! Hát, én azt gondolom erre is születni kell :) Bevallom, én borzasztóan elfáradtam, a végén már az arcom is izomlázat kapott a sok mosolygástól, dehát olyan kedvesek voltak, muszáj volt viszonozni. Azért azt nem mondtam, hogy soha többet, jó érzés látni, hogy tetszik, amit csinálok :)

hekka írta...

Örülök, hogy jól sikerült! Jó a standotok! A babák pedig szokás szerint cukik. :) Jó pihenést!

patonaifabian írta...

Nagyon jól mutatsz a stand mögött. S persze a standod is olyan amilyennek lenni kell. Jó pihenést, s hajrá legközelebb:)

bolyet írta...

Hát én olyan "ambivalensen" állok a kérdéshez..Én is vásároztam egy ideig de nálunk ez így "családilag" nem ment!Állandóan készülni,pakolni,utazni..rengeteg energia kell már az előkészületekhez is!Sosem szerettem csak úgy ki be dobálni a "cuccokat"!Aztán pótolni ami elfogyott stb...meg a hétvégék elmentek..Anya nem volt otthon...
Szóval Nekem/Magamnak "nem ért" annyit, hogy láttam a családnak ez hosszútávon nem jó.Ők nem szerették...Bár tényleg klasszak a közvetlen visszaigazolások,a beszélgetések az ismeretségekre szert tevések... no meg a jó tapasztalatok!
Neked szépséges, vidám asztalkád volt!Igazi csalogatós, vásározós!:-))Azért még vásározz szerintem!:-))