Köszönöm lányok!
... a tegnapi napot. Hokata nak az ötletet, Gina nak, és segítőinek a remek szervezést. A résztvevőknek pedig azt, hogy volt bátorságuk kibújni a virtuális világ védőfala mögül. Nem könnyű, tudom. De úgy gondolom senki nem bánta meg. Ez egy szépséges, önzetlen, egymásra csodálkozós nap volt, amikor mindenkit ismerősként üdvözöltünk. Mert azok is vagyunk. Valahogy mindenki olyan volt, ahogy képzeltem, vagy még inkább. Krisztallit ot például mintha mindig is ismertem volna : ) Furcsa, és nagyon jó érzés. Nem méregettük egymást sunyin, a szemünk sarkából, ahogy ez sok női társaságban lenni szokott. Örültünk mindenkinek, aki eljött, és sajnáltuk azokat, akik nem lehettek ott. És az alkotások! Csak halkan mondom, hiszem magam is neten árulok, dehát mégiscsak élőben az igazi. Ennyi szépséget! Tündéri manók, gyönyörű ékszerek, szinte láthatatlanul apró keresztszemes hímzések, gyönyörű varrományok, képek, ó, nem is lehet felsorolni, látni kellett volna. És a sok mosoly, őszinte, érdeklődő...