Fiús játék- lányos játék; avagy: jaj, babázik a fiam!



Koromnál, neveltetésemnél, habitusomnál fogva konzervatív vagyok. Elengedhetetlenül fontosnak tartom a családot, a hagyományos értékeket. Azt gondolom: egy férfi legyen férfi, vállalja az ezzel járó felelősséget, egy nő pedig élje meg a nőiességét, merjen kedves, gyengéd, gondoskodó lenni.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy egy igazi férfi nem lehet gyengéd, sőt gyenge időnként, ahogy a nő is lehet harcias, határozott, erős. Az egészséges egyensúly a fontos, párkapcsolatban pedig az, hogy a leosztott szerepekkel mindkét fél elégedett legyen.

A gyerek fejlődése során több tényező is befolyásolja, hogyan alakul nemi identitása.
Elsődleges, nyilván, a genetika, a születéskor rájuk osztott nemi hovatartozás. Bár divat manapság úgy tenni, mintha ez megváltoztatható lenne, a természet nem így működik. Valaki vagy lánynak születik, vagy fiúnak.

A kisgyerekben valamikor az óvodáskor alatt tudatosul, hogy ő melyik csoporthoz tartozik. Ebben az időszakban jellemző, hogy a gyerek mindkét szerepet kipróbálja: a kisfiúnak „gyereke lesz”, a kislány pedig Anyát szeretné feleségül venni, ha felnő. Hagyni kell őket játszani, kísérletezni, keresni az identitásukat. Meg fogják találni a helyes utat.


Erre a két tényezőre kevésbé van (vagy egyáltalán nincs) hatása a szülőnek. Annál inkább van a harmadikra: a környezet hatására, a társadalmi elvárások továbbítására.
Itt is, mint a gyereknevelés összes tényezőjénél, legfontosabb a személyes példa. Ha Apa férfias férfi (és itt nyilván nemcsak a külső nemi jegyekre utalok), ha Anya szeret nő lenni, akkor a gyerekben fel sem merül, hogy ő ne a biológiai neméhez tartozna, hiszen látja, hogy mindkét megoldás jó. Nőként és férfiként is teljes, boldog életet tud élni, akárcsak a szülei.

Más kérdés, hogy később, a nemi érés későbbi szakaszában milyen hatások érik a gyereket, milyen szexuális orientációja lesz. Most nem erről szeretnék írni, de azért azt megjegyezném, hogy a születéstől biztosított erős, egyértelmű, biztos alap elengedhetetlen.

Tehát az óvodás gyerek kísérletezik, szívesen belebújik más szerepébe. Ugyanúgy nem gond, ha egy kisfiú balerina szerepet játszik, mint az, ha ő a kiskutya.


Úgyhogy igenis, engedjük a kisfiúkat is babázni, ha szeretnék! Ha pedig azt látjuk, hogy oviban, vendégségben jó szívvel játszik velük, akár vehetünk is neki egyet. Ha testreszabott kézműves babát választunk, nyert ügyünk van. Lehet a kisfiúhoz hasonlító szem- hajszínű fiúbabánk, amelyben a gyerek mintegy önmagát látja viszont. De dönthetünk úgy is, hogy a „haver” másként néz ki, esetleg kedvenc mesehősére hasonlít. Sőt, maga a mesehős. A fiamnak évekig Süsü volt a képzeletbeli barátja. Minden este hangosan beszámolt neki a napi eseményekről. Nekünk szülőknek is nagy segítséget jelentett Süsü, nagyon sajnáltuk, mikor egyszercsak eltűnt.


Tapasztalat szerint a kisfiúk egészen másként babáznak, mint a lányok. Az esetek döntő többségében ugyanis ők Apukát játszanak. És, ha jó a valós apa példa, akkor ez teljesen másról szól, mint az anya- gyerek kapcsolat. Nem fésülgetik, becézgetik őket, inkább úgy tekintenek rájuk, mint haverra, társra. Együtt autóznak, néznek mesét, nekik mesélik el mi történt aznap az oviban, birkóznak velük, gyömöszölik, húzzák- nyúzzák őket. És, ha netán dühösek, akár sarokba is állítják, fel is pofozzák őket (akárcsak a lányok!). Ettől sem kell megijedni, nem jelenti azt, hogy a gyerek agresszív, netán verik otthon. Egyszerűen csak talált egy eszközt, amin levezetheti a felgyűlt feszültséget, és ez jó.

Mégis miért nincs a kisfiúknak babája? Miért van az, hogy míg  egy kislánynak minden gond nélkül vesznek autós építőkockát, a fiúknak szánt babáktól mereven elzárkóznak? Általában az apukák ódzkodnak tőle. Úgy érzik, ha egy fiú babázik elnőiesedik, nem lesz elég erős férfias, határozott. Ilyen veszély nem fenyeget. Ha nem érdekli a baba, a sarokban fogja végezni, a többi feleslegesen vásárolt kacattal együtt. Viszont, ha beválik, nagy segítség lehet a kisfiúnak akár a fiúvá (majdan apává) válás folyamatában is.
Hiszen a babázás a kisfiúknál is ugyanannyi készséget fejleszt, mint a lányoknál. Ráadásul olyanokat is, amelyek a férfiaknál kevésbé fejlettek, mint a nőknél: beszédkészég (mesél a babának), együttműködés, empátia.

Érdekes, hogy míg a kisfiúknak szánt emberbaba a legtöb apukában ellenérzést vált ki, egy macit például már gond nélkül vásárolnak nekik. Nos, akkor legyen maci! De legyen kéznél a fiúknak is egy puha, szerethető társ, hátha szükség lesz rá…


Fotók: Végh Erika, Trosztel Adrienn, Sandy&SiTi Photography.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babavarrás, avagy hogyan NE varrjunk babát

Mennyi idő alatt készül el egy Waldorf baba