Fiús játék- lányos játék; avagy: jaj, babázik a fiam!
Koromnál, neveltetésemnél, habitusomnál fogva konzervatív
vagyok. Elengedhetetlenül fontosnak tartom a családot, a hagyományos értékeket.
Azt gondolom: egy férfi legyen férfi, vállalja az ezzel járó felelősséget, egy nő
pedig élje meg a nőiességét, merjen kedves, gyengéd, gondoskodó lenni.
Mindez azonban nem azt jelenti, hogy egy igazi férfi nem lehet
gyengéd, sőt gyenge időnként,
ahogy a nő is lehet harcias, határozott, erős. Az egészséges egyensúly a fontos,
párkapcsolatban pedig az, hogy a leosztott szerepekkel mindkét fél elégedett
legyen.
A gyerek fejlődése során több tényező is befolyásolja, hogyan
alakul nemi identitása.
Elsődleges, nyilván, a genetika, a születéskor rájuk osztott
nemi hovatartozás. Bár divat manapság úgy tenni, mintha ez megváltoztatható
lenne, a természet nem így működik. Valaki vagy lánynak születik, vagy fiúnak.
A kisgyerekben valamikor az óvodáskor alatt tudatosul, hogy
ő melyik csoporthoz tartozik. Ebben az időszakban jellemző, hogy a gyerek mindkét
szerepet kipróbálja: a kisfiúnak „gyereke lesz”, a kislány pedig Anyát szeretné feleségül venni, ha felnő. Hagyni kell
őket játszani, kísérletezni, keresni az identitásukat. Meg fogják találni a
helyes utat.
Erre a két tényezőre kevésbé van (vagy egyáltalán nincs) hatása
a szülőnek. Annál inkább van a harmadikra: a környezet hatására, a társadalmi
elvárások továbbítására.
Itt is, mint a gyereknevelés összes tényezőjénél,
legfontosabb a személyes példa. Ha Apa férfias férfi (és itt nyilván nemcsak a
külső nemi jegyekre utalok), ha Anya szeret nő lenni, akkor a gyerekben fel sem
merül, hogy ő ne a biológiai neméhez tartozna, hiszen látja, hogy mindkét
megoldás jó. Nőként és férfiként is teljes, boldog életet tud élni, akárcsak a
szülei.
Más kérdés, hogy később, a nemi érés későbbi szakaszában milyen
hatások érik a gyereket, milyen szexuális orientációja lesz. Most nem erről
szeretnék írni, de azért azt megjegyezném, hogy a születéstől biztosított erős,
egyértelmű, biztos alap elengedhetetlen.
Tehát az óvodás gyerek kísérletezik, szívesen belebújik más
szerepébe. Ugyanúgy nem gond, ha egy kisfiú balerina szerepet játszik, mint az,
ha ő a kiskutya.
Úgyhogy igenis, engedjük a kisfiúkat is babázni, ha szeretnék! Ha pedig azt látjuk, hogy oviban, vendégségben jó szívvel játszik velük, akár vehetünk is neki egyet. Ha testreszabott kézműves babát választunk, nyert ügyünk van. Lehet a kisfiúhoz hasonlító szem- hajszínű fiúbabánk, amelyben a gyerek mintegy önmagát látja viszont. De dönthetünk úgy is, hogy a „haver” másként néz ki, esetleg kedvenc mesehősére hasonlít. Sőt, maga a mesehős. A fiamnak évekig Süsü volt a képzeletbeli barátja. Minden este hangosan beszámolt neki a napi eseményekről. Nekünk szülőknek is nagy segítséget jelentett Süsü, nagyon sajnáltuk, mikor egyszercsak eltűnt.
Úgyhogy igenis, engedjük a kisfiúkat is babázni, ha szeretnék! Ha pedig azt látjuk, hogy oviban, vendégségben jó szívvel játszik velük, akár vehetünk is neki egyet. Ha testreszabott kézműves babát választunk, nyert ügyünk van. Lehet a kisfiúhoz hasonlító szem- hajszínű fiúbabánk, amelyben a gyerek mintegy önmagát látja viszont. De dönthetünk úgy is, hogy a „haver” másként néz ki, esetleg kedvenc mesehősére hasonlít. Sőt, maga a mesehős. A fiamnak évekig Süsü volt a képzeletbeli barátja. Minden este hangosan beszámolt neki a napi eseményekről. Nekünk szülőknek is nagy segítséget jelentett Süsü, nagyon sajnáltuk, mikor egyszercsak eltűnt.
Tapasztalat szerint a kisfiúk egészen másként babáznak, mint
a lányok. Az esetek döntő többségében ugyanis ők Apukát játszanak. És, ha jó a
valós apa példa, akkor ez teljesen másról szól, mint az anya- gyerek kapcsolat.
Nem fésülgetik, becézgetik őket, inkább úgy tekintenek rájuk, mint haverra,
társra. Együtt autóznak, néznek mesét, nekik mesélik el mi történt aznap az
oviban, birkóznak velük, gyömöszölik, húzzák- nyúzzák őket. És, ha netán
dühösek, akár sarokba is állítják, fel is pofozzák őket (akárcsak a lányok!). Ettől
sem kell megijedni, nem jelenti azt, hogy a gyerek agresszív, netán verik
otthon. Egyszerűen csak talált egy eszközt, amin levezetheti a felgyűlt
feszültséget, és ez jó.
Mégis miért nincs a kisfiúknak babája? Miért van az, hogy míg egy
kislánynak minden gond nélkül vesznek autós építőkockát, a fiúknak szánt
babáktól mereven elzárkóznak? Általában az apukák ódzkodnak tőle. Úgy
érzik, ha egy fiú babázik elnőiesedik, nem lesz elég erős férfias, határozott. Ilyen
veszély nem fenyeget. Ha nem érdekli a baba, a sarokban fogja végezni, a többi
feleslegesen vásárolt kacattal együtt. Viszont, ha beválik, nagy segítség lehet
a kisfiúnak akár a fiúvá (majdan apává) válás folyamatában is.
Hiszen a babázás a kisfiúknál is ugyanannyi készséget
fejleszt, mint a lányoknál. Ráadásul olyanokat is, amelyek a
férfiaknál kevésbé fejlettek, mint a nőknél: beszédkészég (mesél a babának),
együttműködés, empátia.
Érdekes, hogy míg a kisfiúknak szánt emberbaba a legtöb
apukában ellenérzést vált ki, egy macit például már gond nélkül vásárolnak
nekik. Nos, akkor legyen maci! De legyen kéznél a fiúknak is egy puha,
szerethető társ, hátha szükség lesz rá…
Megjegyzések