Nem kapkodtam el
Első blogbejegyzésemben mutattam két takaró fedlapot. Ebből választotta ki egyiket a lányom (naná, hogy a rózsaszínt). Nos, több hónap után végül befejeztem, és a lányom ágyát díszíti. Khm... a másik még nincs kész.
Imádom az ősz színeit, ezt a kis bogyócsokrot a gyerekekkel gyűjtöttük. Fogadjátok szeretettel :)
Megjegyzések
Szeretem.
Mint ahogy idejárni is szeretek.És olyan jó,hogy hónapokat rakosgatsz te is egy-egy munkát :)nem vagyok egyedül legalább:))
Mikor befejezed mindenképpen csodaszép lesz az eredmény.
Nagyon szép lett a kislánykád takarója.
Bocs,hogy ilyen hosszú lettem :)
Viszont valóban szép lett a végeredmény!
Csodálatosan szép lett! Gratulálok!!!:)
Sok öröme van biztos a lányodnak és neked, is hogy örömet szereztél neki.
Jaj, Bemka, ne bolondozz! Örülök, ha hosszan írsz, és még jobban örülök, ha szeretsz idejárni. Hiszen szoktam én beszélni magamban is, de mégis csak másokkal az igazi :)
Igazad van, Krisztallit, tényleg pikk-pakk csajszi vagyok :) Iszonyú iramban tudok varrni, ha nekifogok. De, ha valamit nem fejezek be néhány nap alatt... Ezt egyébként nem véletlenül halogattam. A lányom ugyanis az ágyán szokott ragasztani, vágni, kreatívkodni. Csupa lyuk volt a takarója, ezért is kellett lecserélni. Viszont sajnáltam volna, ha ezt is tönkreteszi pár nap alatt. Most azonban felköltözött az emeletes ágy felső ágyára, oda meg nem jár fel napközben, így szép marad a takaró. És csúnya a szőnyeg... mert a kisasszony valami megmagyarázhatatlan oknál fogva nem hajlandó az asztalhoz ülni :)
Krisz, szerintem fogj hozzá. Első alkalommal kiszabod, utána kirakosgatod, és összevarrod, majd valamikor kap bélést, és hátlapot. Én is tartottam tőle, hogy mekkora meló, de ha nem egyszerre csinálod nem vészes. És, hát a leányzó öröme természetesen kárpótol :)
És a bogyókompozíciótok is. :D