Aledi

Mostantól a jászberényi J Galériá ban is megvásárolhatóak lesznek az Aledi babák.  Aki a közelben lakik élőben is megölelgetheti őket, mégiscsak úgy az igazi :) 

Ami persze nem szokatlan. Szeretünk színházba járni, és, ha már ilyen mázlisták :) vagyunk, hogy Pesten élünk, kihasználjuk az előnyeit. Tulajdonképpen a családom a színháznak köszönhető, hiszen a férjemmel, egyetemi színjátszókként, egy amatőr színjátszó fesztiválon ismerkedtünk meg. Most azonban nem a személyemet hívták, hanem a babáimat (köszi mégegyszer Réka :). Ráadásul gyönyörű környezetbe ( a Budai Vár egy hangulatos, patinás épületébe) egy általam is kedvelt társulat, a Nemzeti Táncszínház székhelyére. (Épület fotó a Táncszínház honlapjáról, belső képek a szervezőktől)

A vásár legnagyobb élményét egyértelműen az emberek jelentették. Úgy a vásárlók, mint az eladók. Élőben látni az alkotásokat mégiscsak más. Megismerhettem Brigi t, azaz BoGárkreát, Blaur t, néhány másodperc erejéig Vadjutká t. Találkoztam Diusbd -al, aki a hozott anyagokért cserébe egy alvó bébit választott hihetetlenül mosolygó szépséges kislányának. Mivel már ismertem, ezért régi barátként köszönthettem Mici , (és fele családját : ) Hú, remélem nem maradt ki senki. És bátran állíthatom, hogy asztaltársam, Szappanosmici személyében egy hihetetlenül közvetlen, vidám, energikus barátra is szert tettem, aki lelkesebben reklámozta a babáimat, mint én magam, volt olyan vevő, aki neki akart fizetni :) Köszönöm neki mégegyszer. A Gouba helyszíne gyönyörű, hangulatos, bárokkal, élő zenével. Rengeteg nézelődő, érdeklődő van. Ami első alkalommal mégis hiányzott, azok a vevők. Hiszen, lássuk be, egy vásár célja mégiscsak az, hogy az ember eladja a termékeit.  Rengeteg pozitív visszajelzést...

Készülök én is Goubá zni. Aug. 1.-én, és 8.-án fogok menni, Szappanosmici vel közösen. Mivel a sóskúti vásáron sikere volt a horgolt farkincájú, pöttyös fülű egereknek, varrtam belőlük néhányat. Nálam tájékozottabbak biztos tudják mi az a biscornu. Bevallom, én még csak nem is hallottam ezt a kifejezést, míg Katafolt nál meg nem láttam. Annyira jópofa, és egyszerű, hogy még aznap kipróbáltam.

Nem, nem beszélek félre. A kapusztnyik egy jellegzetes szlovák étel, tulajdonképpen sós káposztás sütemény. A recept itt megnézhető. Sóskút on évente megrendezik a kapusztnyik fesztivált. Idén egyik szervező, aki régi kedves vevőm, engem is meghívott, hogy vegyek részt rajta. Na, nem mint szakács (bár annak sem vagyok rossz :), hanem a babáimmal. Június 5.-én, szombaton, 15 órától tartják kórussal, bábosokkal, néptáncosokkal, ahogy illik. A sütik zsűrizés után megkóstolhatóak. Bár esőben is meg lesz tartva, zárt helyszínen, azért remélem az idő kegyes lesz hozzánk. És itt van két kosárnyi azokból, "akik" jönnek velem: