20 éves lettem. Ráadásul duplán, úgyhogy jogos, ha kétszer olyan boldog vagyok, mint 20 éve :) Azon (fiatal) olvasók számára, akiknek ez hihetetlen, összegyűjtöttem, hogy miért is: - van szép, egészséges (kopp, kopp, kopp) családom, szerető férjem, tökéletes gyerekeim... - akik ráadásul elég nagyok ahhoz, hogy viszonylag önellátóak legyenek, de elég kicsik ahhoz, hogy elhalmozzanak szeretetükkel - ennyi idő alatt megtanultam mit érek, miben vagyok jó, miben gyenge. Nem akarok folyton megfelelni elérhetetlen ideáloknak, elvárásoknak, szokásoknak, embereknek. Mindaddig míg nem bántok vele másokat, úgy élek, ahogy nekem jó - már nem akarom megváltani a világot, de még van bennem lendület, erő, kíváncsiság - (még) van kellemes munkahelyem - van tető a fejem fölött, nincsenek napi filléres anyagi gondjaim (ami nagyrészt annak köszönhető, hogy addig nyújtózkodom, ameddig a pénztárcám ér). De nem vagyok gazdag, sőt még jómódú sem, nem nyomaszt a vagyon súlya :) - sosem voltam szép, nem zavar