Aledi

Nem szoktam két teljesen egyforma babát varrni csak külön kérésre. Mert van úgy, hogy míg valaki gondolkodik egy babá n másvalaki megveszi előle. Ilyenkor bizony nincs más megoldás meg kell próbálni egy ugyanolyan, de legalábbis nagyon hasonló babát varrni. Hát íme:

Fiatal(abb :) koromban gyakran hordtam feketét. Mivel huszonévesen világosszőkére volt festve a hajam, talán nem is állt rosszul. Aztán férjhez mentem, a hajam visszabarnult, vörösödött, a férjem meg nem szerette rajtam a feketét. Mint oly gyakran, most is igazat kellett adnom neki: nem áll jól, sápadt és öreg vagyok benne. Van azért persze fekete nadrágom, cipőm, táskám, de az arcom közelébe nem engedek feketét. Viszont olyan színeket hordok, amilyeneket korábban elképzelni sem tudtam: pinket, türkizt, világoszöldet, lilát... a pirosat meg mindig is szerettem :)  Egyébként rájöttem, hogy ma már nem azért könnyű kiszúrni a külföldi turistákat mert márkás cuccokban járnak, Pesten is lehet venni bármit, hanem mert mernek öltözni, színeket hordani. És nem úgy, hogy 60 évesen a lányuk/unokájuk bokorugró minijében, és haspólójában járnak, hanem valahogy ízléssel, a koruknak megfelelően, de lezseren, fiatalosan öltözködnek. Na, valahogy így szeretnék én is :) Hogy mi köze mindennek a b

A lányom márciusban született, de az idei március a pakolásról, költözésről szólt. A szülinapi zsúr viszont be volt ígérve, nem lehetett megúszni. Ez volt az első gyerekzsúr a házban, és szerintünk nagyon jól sikerült. Volt tér, levegő, kert a gyerkőcöknek. Készültem kézműves ötlettel is, ami tetszett is mindenkinek, de csak egy kislány volt annyira kitartó, hogy befejezze a művet, és ez így van jól, örültem, hogy nem jutott idejük rá. (Ahogy nekünk sem volt időnk fotózni, teljesen kiment a fejünkből, egyetlen kép sem készült) Papírtányér óra készült volna, íme a lányom által készített prototípus: Ezen kívül nem nagyon volt program, én egyébként is abban hiszek, hogy egy egészséges gyerek leghasznosabb időtöltése a szabad játék. Sosem vettem a gyerekeimnek úgynevezett fejlesztő játékot, de persze sok játék, baba, Lego, stb. van a házban, no meg rengeteg könyv, illetve  papír, ceruza, fakanál, konzerv, lábas, szék, habverő, stb. stb., amik alkalomadtán a legjobb játékokká vá

Általában előre tervezve, aszerint, hogy mi hiányzik a boltból, egy-egy megrendelés közé beiktatva, varrok új babát. Néha azonban csak úgy, a magam örömére. A tegnapi esős, lehangoló időben valami derűs, vidám, de viszonylag gyorsan elkészíthető babát szerettem volna. Így született ez a kis bohócka, aki tulajdonképpen nem is új, hiszen a minimanó mintájára készült. Kicsit szélesebb a lába, rövidebb a sapija. Szívecske helyett kapott filc gombokat, mert bár szeretem a pompont, ez bababarát megoldás.  Sem én, sem a gyerekeim nem voltak bohóckedvelők. Anno a lányom egy szülinapi partin addig nem jött elő a sarokból, míg el nem ment az, elvileg, gyerekek szórakoztatására hívott bohóc. Mi tagadás a nagy vörös orrú, piros parókás, harsány ruhás bohóc sokszor inkább ijesztő, mint vicces. Ráadásul én gyerekként sem tudtam nevetni valaki esendőségén, ügyetlenségén, inkább sajnáltam szegényt... (Egyszer azért láttam igazi, nekem tetsző bohócot néhány éve a nagycirkuszban. Elegáns öltönyben v

Már régóta tervezem, hogy kipróbálom az alvó bébit ebből a bordó bársonyból is. Tegnap délután azon gondolkoztam, hogy milyen sütit süssek, aztán úgy döntöttem, hogy hasznosabb, és egészségesebb, ha inkább varrok :) Fent van a Meska boltomban .  

Világoskék, kockás, filc virágos, szeretem :)

Csakis a lustasággal, semmi mással nem tudom magyarázni, hogy hosszú évekig ilyen tűpárnát használtam: Ráadásul közben több tucat biscornu készült, persze mindnek akadt más gazdája. Tény, hogy mivel nem volt szem előtt, eddig nem is nagyon zavart ez a rondaság. A kis varrókuckóm rendezése közben azonban úgy találtam, ez a darab bizony nem illik ember szeme elé, úgyhogy nagyjából negyedóra alatt megoldottam a kérdést. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy gondoltam megnézem a régi (egyébként hatalmas) tűpárnában nem maradtak-e tűk. Kezdtem finoman nyomkodni, de miután (több tűszúrás után) egyre-másra szedtem ki a párna belsejében ragadt tűket úgy döntöttem inkább szétvágom, és kiszedegetem belülről. Kérem szépen nem kevesebb, mint 53 (!!!) darab tű lapult a belsejében. Nos, azt hiszem a negyedórás munkám árát már meg is kerestem, évekig el vagyok látva :)

Ez a kedvenc minimanó színösszeállításom. Ezúttal névre szóló változatban.

Merthogy van már egy nyuszis takarója a kicsinek, még születése előtt vásárolta az anyukája. Ennek azonban már két éve, és mivel, az időközben kedvencé vált takaró, nem nőtt együtt a gyerekkel, szükségessé vált egy nagyobb méret. Hogy mennyire jó érzés az ilyen megrendelés! :)

A (még korlátcserére váró) nyitott galériára szerettünk volna két fotelt, amin jóízűen lehet olvasgatni. Már nem tudjuk kinek az ötlete volt a babzsákfotel. Az azonban biztos, hogy mindnyájan a sk. változatra voksoltunk. Elsősorban persze költséghatékonysági szempontok miatt, de nem csak. Nálunk ugyanis szerencsére nagy értéke van az itthon készült dolgoknak. Állítom, hogy még a pihenés is édesebb ezekben a fotelokban, mint a gyári változatban :) Miss scotty kitűnő mintája és leírása alapján varrtam őket. Köszönöm neki ezúttal is, hogy közzétette.  A töltőanyag innen származik, pont egy zsákkal kell egy fotelhoz. A belső huzatot itthon fellelhető erős pamutból varrtam, a külső kedvenc körúti olcsó méteráru üzletemből származik. Nem túl vastag, de erős len, pamut, műszál keverék. Kisebb cippzárakat használtam (az volt itthon), mint a leírásban, így kissé körülményesebb volt beleszuszakolni a kész fotelt a külső huzatba, de sikerült. Egy fotel így kb. 6000 Ft.-ból jött ki.  His

Egyszerűen imádom a vörös hajú babákat. Nem készítettem ugyan statisztikát, de biztos, hogy a babáim legalább fele vöröshajú. Érdekes, hogy nagyon szőke, és nagyon sötét, fekete, hajú babát szinte csak megrendelésre varrok. Biztos van ennek valami mélyebb oka :)  Megvásárolható a Meskán .