2010. március 29., hétfő

Zsebes táska

Megint készült egy táska. Ezúttal nagyobb lányoknak. Hm...  talán úgy 10 év múlva eljutok a felnőttekhez is : )

2010. március 27., szombat

Kicsi, kerek, mosolyog, mi az?

Annyit még elárulok róla, hogy nem kabala. Komoly célja van, napi használatban, és a fiamnak készült. Kb. 10 cm az átmérője.

2010. március 24., szerda

Anna baba

Elkészült egy újabb Waldorf jellegű babám. És végre volt kinek horgolnom cipőcskét. Nagy lelkesedésemben kapott kalapot (naná, hogy virággal), és egy kis tarisznyát is.

2010. március 22., hétfő

Szülinap, és egyéb finomságok

Túléltük életünk első (és utolsó:) lakásban rendezett szülinapi zsúrját. Tartottam én már több, mint 20 gyereknek is, de azt egy bérelt nagy térben. Ráadásul akkor még 4-5 évesek voltak, órákig le tudtam őket foglalni bábkészítéssel, és vittem egy trambulint is energialevezetésnek.
Most viszont 10, 7-11 éves gyereket láttunk vendégül egy kétszobás társasházi lakásban. Ők már nem igazán vevők a szervezett, kontrollált tevékenységre. 
Az első óra szépen eltelt a játékok számbavételével, kaptak egy-egy ujjbábot, azzal is játszottak kicsit. 
Aztán felajánlottam, hogy kifestem őket. Lettek pillangók, szép kezű hercegnők, és persze született ördög, és félelmetes sárkány is. Ezzel is eltelt egy óra. 
A tortaevés is eltartott egy ideig. Bár a tortáig már mindenki jóllakott a gyerekeim kedvenc csirkemellből készült nyársával, és a még langyos sokmagos bucival. Innen üzenem aggódó szülőknek, hogy a gyerekek igenis szeretik a rendes, házi kaját (ha kapnak). 
Torta után azonban már nehezen lehetett kézben tartani a csapatot. Még bevetettem a lufifújó versenyt, melynek eredményeképp 2-3 kislány felfújt vagy félszáz lufit. Nem is értem hogyan, olyan kemény anyagból készült lufik voltak, hogy én egyet nem voltam képes. Ekkor viszont kétségbeestem, hogy nekem most hónapokig kerülgetnem kell ezt a rengeteg lufit. Szóval kénytelen voltam meghirdetni a lufipukkasztó versenyt is. Na, az már mindenkinek tetszett (szegény alsó szomszédnak talán kevésbé). A lufikon való ugrálás egyértelműen az est csúcspontja volt. Khm... mi tagadás, gyerekes vagy sem, de mi is jól szórakoztunk. És így szépen el is telt az idő. Mindenki épen túlélte, a fiam ugyan szerzett egy nagy kék foltot, mindenki jól érezte magát, a saját gyerekeink meg este úgy beestek az ágyba, hogy még mesét se kértek.
Én pedig, nem először, és nem utoljára, emelem kalapom minden pedagógus előtt, és őszinte csodálatom, megbecsülésem, elismerésem mindenkinek, aki kettőnél több gyereket nevel.

Hogy a sok torta, süti után ne csak én kerekedjek, itt a kedvenc aprósütink receptje. Ez a kakaós csiga nemcsak finom, hanem gyorsan el is készül, ráadásul sokáig eláll (már akinél):

Hozzávalók:
30 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
2 tojás sárgája
Ezeket gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, két részre osztjuk, majd egyik felébe gyúrunk még 2 kanál kakaót.
1-2 órát hideg helyen pihentetjük (a szakács ezalatt varrhat valami szépet), majd egyenként nem túl vékonyra nyújtjuk. A kakaós tésztát ráfektetjük a fehérre, szorosan feltekerjük, és kb. fél centi vastag karikákra vágjuk. Előmelegített sütőben, közepes lángon kb. 20 percig sütjük.
Jó étvágyat.


2010. március 19., péntek

Horgolgatok

Bizony, bizony, ráadásul takarót. Ilyen lett:
Azért van egy apró szépséghibája. Tudniillik, hogy apró : )
Viszont így is elszórakoztam vele néhány este. Kis, kétszínű blokkokból készült, közöttük néhány sor pirossal. Jó gyakorlat volt. Azt szeretem a horgolásban, hogy többszínűt horgolni ugyanolyan egyszerű, mint egyszínűt. Kötésnél, ha csak nem csíkos, elég macera a színes mintás.
Elkészültek a jótékonysági takaróhoz horgolt blokkjaim is:
Már elég sok blokk célba ért. Nagyon színes, változatos takaró lesz. Készült egy fotómontázs, az eddigiekről.

És valami más. Colette kézműves foglalkozást tartott egy oviban, ahova az én filc húsvéti dekorációm ötletét is magával vitte. Itt megnézhetitek a szorgoskodás eredményét.

2010. március 17., szerda

Pöttyös... Zsuzska

Karácsony előtt nagyon sok Zsuzska babát varrtam. Az utolsó kettőt már nem is volt kedvem befejezni. Egyik kapott ugyan alsóruházatot, a másik azonban ott lapult pucéran a doboz alján. Hétvégén megszántam, és varrtam neki ruhát. Ezt az aprópöttyös anyagot, nagyobb pöttyös párjával még azelőtt vettem, hogy megfogadtam 2 hónapig nem megyek méteráru üzletbe : (

2010. március 15., hétfő

Március 15.

Múlt héten több órán keresztül kerestem a kokárdákat, hogy legyen a gyerekek iskolai ünnepségére. Legalább hat különböző méretűnek kell lennie, de hogy hol? A sütőedényektől kezdve a tanszereken át, a fürdőszobai kellékekig mindenütt megnéztem. Nem is beszélve a kisebb rövidáru üzletre elegendő szalagok, csipkék, cérnák tárolóhelyéről. A kokárda egyszerűen eltűnt. Mit tesz ilyenkor egy anya? Kézenfekvőnek tűnik leszaladni az üzletbe, de ahhoz fel kell öltözni, esetleg megfésülködni... : ) Szóval hamar horgoltam egyet a leányzónak. Az ötlet persze nem az enyém, sok helyen láttam már. Ezt a hármas virágmintát is a neten találtam.
Érthető módon a fiamnak nem jött be, ezért másnap mégiscsak vettem egyet. Legalább jövőben tudni fogom, hogy 7 darab kokárdánk van valahol.

2010. március 12., péntek

Napsugár mackó

Bár a kedvenceim az öltöztethető kislány babák, azért mackót is szívesen varrok. Az előző modellemmel viszont több gondom is volt: sehogy sem sikerült mosolygós pofit varrni neki, nem akart elég stabilan ülni, és a kézzel rögzített keze-lába sem tetszett annyira. Ez utóbbin könnyen segítettem, egyszerűen bevarrtam őket a testébe. A stabil ülésre Vacskamati egyik babája adta az ötletet, varrtam neki kis ülőfelületet. A pofija viszont nem akart jó lenni. Minap viszont a turkálóban megláttam egy viharvert kismacit. Szakadt volt, és rongyos, de aranyos pofival. Úgyhogy megvettem, és könyörtelenül szétbontottam, hogy meglessem hogyan készült. Így született ez a puha, mosolygós, gyerekbarát maci. Kicsit talán szokatlan neki a narancs szín, de napfényhiányban szenvedek : )
 
És, ha már napsugár, akkor sunshine díj : ) Különösen kedves, hiszen földimtől, Csillától  kaptam. Köszönöm szépen.

2010. március 8., hétfő

Horgolni tanulok

Merthogy az nem lehet, hogy nem tudok. Kötni, varrni mindig is tudtam (legalábbis így érzem : ). Már kisgyerekként babaruhát varrtam kézzel, majd géppel, kötni is viszonylag hamar kezdtem. A horgolás valahogy kimaradt, olyan nehéznek, misztikusnak tűnt. Aztán a Waldorf jellegű babáknál csak elővettem a horgolótűt, mert ahhoz, hogy szép hajuk legyen, sapkát kell horgolni a fejükre, amibe belehúzom a hajszálakat. Majd jött az eszkimó babám csizmája, a kiscipő, én meg rájöttem, hogy nem olyan bonyolult ez. Persze megnéztem pár képet, videót, a hamis pálcát többször is : )
Rátaláltam a Horgo-blogra is, ahová a lányok feltették az angol kifejezések fordítását, így már enyém volt a világ, csak egy kis szabadidő kellett hozzá. Próbaként egy egyszerűbb kalapot horgoltam innen. Nagyon zöld, egyrészt mert ilyen fonalam volt otthon, másrészt az én barna bőrű leányzómon jól áll, meg amúgy is, itt a tavasz (tegnap havazott).
 És még mindig horgolás. A Horgo-blogon jótékonysági játékot hirdettek, blokkokat kell horgolni, amit majd összevarrnak, és az így elkészült takarót az Első Lépések Alapítvány akadályozott, eltérő fejlődésmenetű kisgyerekei vehetik birtokba. Félóra alatt még egy hozzám hasonló kezdő is elkészít egy blokkot, azt hiszem nem nagy áldozat. Részletek itt.



2010. március 5., péntek

Szívmelengető

Aki nem szereti az érzelgős, szentimentális dolgokat, azt kérem nézzen vissza pár nap múlva. Ez a bejegyzés ugyanis ilyen lesz.
Néha megkérdik hogy van időm, kedvem, energiám munka, és család mellett ennyit varrni. Hát kérem, önzésből, és hiúságból. Az elmúlt egy évben annyi szép szót, dícséretet, virtuális, és valódi vállveregetést,  és bizony ki merem mondani : szeretetet kaptam, mint azelőtt soha. Hozzám hasonló megszállott babavarróktól, és vevőktől egyaránt. De, ami talán fontosabb, gyerekektől. Volt, akinek a legjobban vágyott Karácsonyi ajándéka lett a babám, másik, még alig beszélő kisgyerek, a tengernyi netes fotóból választotta ki a babámat " én babócám" felkiálltással. Anyukák rendelnek, vagy maguk varrnak nekik újabb ruhákat, ami szintén annak bizonyítéka, hogy hosszú távon is kedvencek maradnak. És kapok szerencsére fényképeket elmélyülten babázó kislányokról, kisfiúkról. Ilyenkor, bevallom, nyelem a könnyeimet. 
Varrtam már, és fogok is felnőtteknek, de ezt az örömöt, mind az alkotást alatt, mind utána, csak a babák adják meg nekem.
A múlt hét sem maradt el ilyen öröm nélkül. Az első, hogy befutott az idei gurulós babám is. Szépséges tündérbaba lett, szerintünk személyesen Bóbita.
 
 
Ennek én varrtam a testét, Illesreka az érdekes, színes haját, Vacskamati a különleges, és kedves arcát, Tallina meg a ruháját, és tüneményes cipőjét. Látszik a babán, hogy mindenki szívéből alkotott rajta, ha kellett külön elment fonalat, anyagot vásárolni, hogy olyan legyen az eredmény, amilyent szeretne. Ez egy szeretetbaba, és biztos, hogy meghozza a tavaszt : ) Nagyon köszönjük, lányok.
Másik szívmelengető esemény, hogy díjat kaptam Jandótól. Idemásolom, amit ő írt róla: "nagyjából annyit jelent: Köszönöm, hogy az életem része vagy. Köszönöm, hogy gondoltál rám. :)" Hát, mit mondjak...én köszönöm.

 
Én meg azoknak adnám tovább, akikre én gondolok szeretettel: 
Katafoltnak, akkor is, ha tudom nála ez a sokadik, és nem adja tovább, de neki köszönhetem, hogy babázok, ezért, tetszik neki vagy sem, hálám örökké üldözni fogja : ) És mert olyan jó benézni hozzá. Régóta ismerem személyesen és bizton állíthatom, minden alkotása ő maga: kicsit komoly, kicsit szomorkás, és mégis van benne valami gyermeki egyszerűség, és jókedv. 
Vacskamatinak, mert annyi szeretettel, odafigyeléssel, és lelkesedéssel vezeti a fórumot. És mert minden babája olyan, mint ő maga: szép, különleges, mosolygós. Meg persze az építő kritikái is mind hasznomra váltak : )
Kdattának, nem azért mert ő most "trendi" (jaj, bocsi Kata : ), hanem mert nála látom, hogy a mennyiségnek nem szabad a minőség róvására mennie. És a sokadik azonos minta szerint készült alkotás is lehet teljesen más, egyedi, és különleges.
Köszönöm, lányok.
Érzelgős bejegyzés vége : )




2010. március 3., szerda

Húsvéti készülődés

Szeretem az ünnepeket. Ennek legfőbb oka talán az, hogy lazán veszem őket. Nem gondolom, hogy mínusz 20 fokban ablakot kellene pucolnom csak azért mert Karácsony előtt úgy szokás. Az ünnepi menü is az lesz, amihez éppen kedvünk van. Főzni viszont szeretek, úgyhogy általában finom : ) Mivel távol lakunk szülőktől, rokonoktól (anyóstól :) így ajándékot is csak a gyerekeknek veszek, az meg édes teher. Így az ünnep nálunk arról szól, amiről szólnia kell. Az együttlét, és "semmittevés" öröméről.
Hogy idén lesz-e Húsvéti nagytakarítás, még nem tudom, de nyuszik már készültek. Tavaly is varrtam kis locsolóknak való nyuszkókat, idén ez a páros készült:
 
18 cm magasak fülecske nélkül.
Díszeket is varrtam megrendelésre, a tavalyi mintájára csak más színekben. Érdekes, mennyire más hangulata lett a lilás, mályvás árnyalatoktól. Jobb híján a viharvert fikuszomra akasztottam őket.

2010. március 1., hétfő

Apróságok

Első kérdés a fórumon egy babáról, hogy mekkora? Én kb. 30 cm-s babákat varrok szívesen, két okból. Először, mert játékokat készítek nem dekorbabákat. A 25-40 cm az a magasság, ami pont jó a 2-6 éves korosztálynak. Nem olyan nagy, hogy ne bírna vele egy csöppség, de elég nagy ahhoz, hogy a kicsit nagyobbak öltöztetni tudják. A másik ok kényelmi : ) Ugyanis az apró baba macerás, több a munka vele, mint egy nagyobbal.
Mikor a fórumtalálkozóra készítettem a sapkás macit, mégis megpróbálkoztam egy kicsivel is. 12 cm magas lett. Valóban türelemjáték volt, de meglepetésemre alig igényelt több kézimunkát, mint nagyobb testvére. A végeredmény meg tényleg más. Képen ugyan nem látni, de élőben egy ilyen kis baba nagyon kedves tud lenni. Mivel ilyen kis marokmaci, kapott egy zsákot is, amibe szépen belefér. Így ő valóban zsákban Benedek.
 
  
A másik aprókám tulajdonképpen nem is az. Ugyanis a kis horgolt cipellő valóban csak 3 cm, de 30 cm-s babalábra való.
  
Ezzel kicsit kínlódtam, nem találtam a videót hozzá, úgyhogy emlékezetből készült Stigi utasításai alapján.