2010. február 26., péntek

Barangolás meseországban

Gyerekkoromban minden zsebpénzemet könyvekre költöttem. Nem volt akkor nagy választék, főleg magyar nyelvű könyvekből. A Barangolás meseországban egy sorozat volt, népmesékkel, vagy Benedek Elek mesékkel, már nem emlékszem. Egyszerű, puha fedelű, kisméretű könyvek, képek nélkül. Hol voltak akkor még a mai, olykor borzalmas színes-szagos mesekönyvek, ahol minden számít csak a szöveg nem!) 
Valahogy ez a könyv jutott eszembe, amíg varrtam ezt a kis tarisznyát. Megrendelésre készült, egy 7 éves kisfiúnak. Anyukája kérésére került rá Batka manó. Én nem ismertem ezt a figurát. Van egy kis belső zsebe, és mágneszárral záródik.
 
  
 

2010. február 24., szerda

Hosszú, keskeny, mi az?

 
Na jó, beismerem, "bébikönnyű" kérdés, hogy a lányom szavaival éljek : )
Tudniillik mindketten szeretünk énekelni. A különbség csak annyi, hogy ha én énekelek, abban egyedül én lelem örömem, a lányomat viszont hallgatni is jó. Mivel olyan mázlisták vagyunk, hogy 10 perc járásra két iskola is indított zeneosztályt, ilyenbe írattuk. Jó döntés volt, kitűnő pedagógusok kezébe került. (Lehet, nekünk volt szerencsénk, de mi egy kivétellel csupa jó szakemberrel találkoztunk az évek során. Jó lenne néha őket is említeni, mikor az oktatás csődjéről beszélnek)
Második félévtől furulyázni tanulnak. Mivel a 26 kis lurkónak megszólalásig : ) egyforma hangszere lesz, a zenetanárnő megkért készítsünk nekik egyedi tartót. Én ebből a lila filcből varrtam, virágmintával, kis kézi hímzéssel. Nagyon hamar elkészült, és szerintünk ez a legszebb tartó az osztályban : )

2010. február 22., hétfő

Felicity

Elkészült a Kaokatól kapott testből készült kistündér. Ő volt a babás fórum januári közös varrása. A szabásminta innen származik: 
http://picasaweb.google.es/pamepinche/Angel02#5347942596895005362
 
  
22 cm magas, és természetesen a lányomé lett : )

2010. február 21., vasárnap

Ajándékok, ajándékok...

Tegnap lezajlott a nagyon jó hangulatú babás találkozó. Bebizonyosodott, ha egyáltalán szükség volt rá, hogy az évenként tartott személyes találkozó nagyobb erővel bír, mint az akár napi virtuális kapcsolat. Csak úgy tobzódtunk a szebbnél szebb babákban, élmény volt őket (és gazdáikat :) élőben is látni.
Aki akart készült egy kis meglepivel, melyet kisorsoltunk egymás között. Én Kaoka ajándékát húztam, és majd mutatom, ha teljes. Ugyanis, mintha tudta volna, hogy én kapom, egy kiszabott, összevarrt Ufót is tett a csomagba. Az Ufókészítés a legunalmasabb fázis, így viszont nekem már csak az örömködés marad, és elkészül a januári közös varrás babája, egy kis csálé lábú angyalka.
Én elég sokat gondolkodtam mi legyen a meglepim, végül egy maci mellett döntöttem, aki kapott jó meleg kötött sálat, és sapkát, valamint egy zsákot, így ő lett Benedek, aki zsákban hozza a meleget (kicsit elegem van már a hosszú télből). Camea kapta, remélem örömét leli benne.
 
 
És ez még nem minden. Péntek délelőtt visszakaptam a tavalyi guruló babámat. Ennek én készítettem a testét, Ahama, és Ezkriszti a haját, LBZS az arcát, Camea a ruháját. Ilyen lett, szerintem szépséges, csajos, a lányom imádja:
És még mindig nincs vége. Péntek délután mégegyszer jött a postás, és Brigitől hozott csomagot. Kapott ugyanis egy zsáknyi függönymintát, és volt olyan kedves, hogy felajánlotta a köz javára, én meg, mivel gyógyíthatatlan anyaggyűjtitiszben szenvedek, kértem belőle. Még nem tudom mire fogom használni, de éppen ezt szeretem: kitalálni, hogy önmagukban haszontalan tárgyakba hogyan lehet életet lehelni. Ilyen nagy kupac anyagom lett. Köszönöm, Brigi.

2010. február 19., péntek

Ilyen vagyok : )

Babafórumos találkozóra készülök, és mivel sokan nem ismernek személyesen, készítettem egy pár centis kitűzőt. Ez vagyok én : )

2010. február 18., csütörtök

Igazi UFO

Első alkalommal megdöbbentem, mikor azt olvastam, hogy valaki UFO-t varrt, hiszen a baba teljesen átlagos, földi halandónak nézett ki, igaz arc, és ruha nélkül. Aztán felvilágosítottak, hogy kézműves körökben az UFO a befejezetlen tárgy, azaz unfinished object rövidítése.
Nos, én most nem ilyent varrtam, hanem valódi földönkívülit.
Általában csak akkor varrok fiúknak, ha megkérnek rá, ennek tükrében a lányomnak is több minden készül, mint a fiamnak. Hiába no, a baba női műfaj. Ezért is örültem, mikor a fiam arra kért varrjam meg egy rajzát.
Először számítógépen született meg:
 
aztán az én precíz fiam elkészítette a pontos műszaki dokumentációt, oldalnézettel : )
 
És ilyen lett a végeredmény:
 
Az I I a monogramja, Idegen Imrét takar. Nehezen lehet ráfogni, hogy bájos, de a fiamnak tetszik, és ez nekem hatalmas öröm.
És, ha már a fiamról van szó... múltkor új receptből sütöttem, mire a fiam: "Mami, nagyon finom. Új szabásminta szerint készült?" Nos, khm..., lehet, hogy túl sokat varrok ?

2010. február 17., szerda

Egy kevés babákról, egy kevés magamról

Mikor rájöttem, hogy a babavarrás nem csak esős szombat délutáni elfoglaltság lesz számomra, felmerült bennem is a blogírás lehetősége. Amiért mégis ódzkodtam tőle az a félelem volt. Attól, hogy olyan is olvassa, akinek nem szánom, hogy esetleg (beszédes lévén) olyant is közzéteszek, ami nem publikus. Végül úgy döntöttem, ez a blog az alkotásról fog szólni. Persze, most már látom, nehéz meghúzni a határt. Ráadásul kevés személyesebb tárgyam van, mint épp a babáim, hiszen ők érzésekből, hangulatokból, szeretetből születnek. Azért megpróbálok valamennyire a tárgynál maradni : )
Ennek jegyében válaszolnék a következő két játék kérdéseire, amennyire lehet, babás szemszögből.

7 dolog rólam:
1. Az első babákat kb. 15 éve varrtam Gail Attwell Rongybabák című könyvéből. Az egész könyvet megvarrtam. Jópár évig hurcoltuk a zsáknyi babát egyik lakásból a másikba, aztán kidobtam őket : (
2. 2008 decemberében varrtam újra babát, amit megmutattam  Katafoltnak, az ő biztatására jutottam el a babafórumra.
3.  A  LÁNYOK  (így, nagybetűvel  :)  hihetetlenek voltak. Annyi ötletet, tanácsot lestem el tőlük, mintha több tanfolyamon vettem volna részt. Ha ők nincsenek biztos nem folytatom.
4. 2009 márciusában megnyitottam Meska boltomat, és izgatottan vártam, lesz-e, aki egyáltalán megnézi. Másnap megvették az első babámat, én meg szó szerint féllábon ugráltam örömömben.
5. Májusban elvittem 4 babámat, és egy táskámat a Képző-és Iparművészeti Lektorátusba zsűriztetni. Egy igazi, képzett alkotónak gondolom ez nem nagy szám, de én nagyon büszke voltam, hogy elfogadták őket.
6. Nem  szoktam  tervet, szabásmintát készíteni. Ha megvan az ötlet, vágok direkt az anyagba, ha meg tetszik a végeredmény, megpróbálom levenni róla a mintát. Tudom, nem valami profi megoldás.
7. Legkedvesebb babám ez az alvó bébi:
 
Ha nem nyilvánvaló, hogy miért, akkor hiába is magyaráznám.

Ez a hétpontos vallomás a Kreatív blogger díjjal járt,

amit Brigitől kaptam. Nagyon szépen köszönöm neki. Friss blogger életemben ez az első : )
Akiknek továbbadnám, azoknak szerintem már megvan, úgyhogy nem várom el tőlük, hogy ki tudja hányadik 7 dolgot árulják el magukról, főleg, hogy tudom van olyan is közöttük, aki ezt úgysem tenné : ) Azért persze, ha van kedvük, szívesen olvasok róluk, vagy alkotásaikról újabb 7 dolgot, de inkább varrjanak valami szépet ez idő alatt : )
 A másik játék stafétáját Julcsitól kaptam. Köszönöm szépen, hogy eszedbe jutottam.

1. Ha nyernék a lottón...
... vennék egy szép, napfényes, külön raktárral rendelkező műhelyt.
2. Rossz szokás...
... mindig  azt varrom, amihez éppen kedvem van, nem azt, amit kéne.
3. Koffein...
Sokan használnak teával színezett vásznat babatestnek, én nem annyira szeretem. 
4. Színeim...
... piros, piros, piros. És itt mindegy, hogy a saját, vagy a babák ruhatáráról van szó.
5. Mi van most rajtam....
Ma kicsit hivatalosra vettem a figurát, pedig szerencsére nem muszáj. Fekete nadrág, fehér ing, karcsusított szürke mellény. Azért a táskám, és sálam piros.
6. Háziállat...
Hogy is mondjam, hogy ne legyek népszerűtlen... Jobban szeretem az emberbabákat.
7. 10 év múlva hol látod magadat...
...ugyanitt,  kb. 1000 babával gazdagabban.
8. Legutóbbi nagyon jó élmény... 
A fórumon van egy játék: guruló baba. Négyes csoportokat alkotunk, mindenki készít egy csupasz babát, azt továbbítja a következőnek, aki készít neki hajat, az azt követő arcot, majd kap ruhát, végül visszakerül a tulajdonoshoz. Az egyik elkészült macsó-csikós legényen, és a hozzá fűzött megjegyzéseken olyan igazi jót nevettem, mint régen.
Méhikének dobnám tovább a labdát, ha elfogadja.




2010. február 14., vasárnap

Élő babát varrtam : )

Szeretem a farsangi készülődést, amikor az egész család (bizony, Apuci is) azon töri a fejét, hogy milyen jelmez készüljön. Volt már mobiltelefon, varázsló, tigris, Asterix, margaréta, űrhajós, az elmaradhatatlan királylány... 
Idén könnyű dolgom volt. A fiam szilveszterre kapott egy csörgősipkás kalapot, ahhoz már csak vidám sárga-kék-piros udvaribolond jelmezt kellett varrni. 
A lányom már tavaly eldöntötte, hogy Harisnyás Pippi lesz. Ugyanis akkor varrtam ezt a babát:
 
A jelmezhez összevarrtam két harisnyát, miután egyik szárukat bedugtam a másikba, így kibontás után továbbra is használhatóak. Nagyon egyszerű zsebes köpenyt készítettem, egy piros  garbóval kiegészítve kész is volt a jelmez. A nehezét a paróka jelentette. Nem akartam boltban kapható műanyag hajat, úgyhogy a Waldorf babáknál alkalmazott technikával készítettem parókát, kicsit nagyobb méretben. Horgoltam egy piros sapit, arra rögzítettem a (jó sok) fonalat. Erősen befontam, hogy kunkori legyen. Néhány szeplő a sminkceruzámmal, és kész is volt  Pippi. 
 


2010. február 9., kedd

Magyar-norvég-eszkimó baba

Úgy gondolom egy profi alkotó előszőr megtervezi a művet, lerajzolja, majd anyagokat keres hozzá, végül nekiáll a kivitelezésnek. Nálam úgy történik, hogy nekiállok a kivitelezésnek, aztán menet közben alakul a dolog...
Interneten vásároltam baba testanyagot, amit kissé sötétnek, sárgásnak találtam, ezért hónapok óta állt a szekrényemben. Mivel nagyon jó minősége van, végül csak nekifogtam felhasználni. A babafórumos lányok azt tanácsolták, félig viccesen, legyen belőle kínai baba. Nos, ez az ötlet sincs elvetve:) , de végül az eszkimó baba mellett döntöttem. A lányom, mint mindig, rögtön segítségemre sietett, és mutatta az egyetlen eszkimót, akit "ismer", a Pufóka című rajzfilm kislányát. És készült a baba: kissé mandulavágású szemet hímeztem neki,  fekete hajat kapott. Horgoltam a lábára meleg csizmát. Igaz ugyan, hogy kissé magyaros, piros csizmát, de még így is elment volna eszkimónak. Csakhogy! Az én fogalmaim szerint, sarki hideg vagy sem,  egy rongybabának ruha dukál, nem nadrág. Ezért kapott virágos nyári ruhácskát. Hogy mégse fázzon szegény , gondoltam kötök neki kabátkát, szőrmedíszes kapucnival, az megadja majd az eszkimó jellegét. Kb. 10 éve nem volt kötőtű a kezemben, ehhez képest nagyon tetszett az esti kötögetés, még norvégmintát is tettem bele. Az eszkimó baba kardigánjába : ) Ahogy a kapucnit kellett volna kötni, kiderült, olyan sűrű hajkoronát készítettem neki, hogy nincs az a kapucni ami alá be lehetne gyömöszölni. Úgyhogy elmaradt a kapucni. Így született végül ez a Waldorf-jellegű magyar-norvég-eszkimó baba.
 
 

2010. február 8., hétfő

Az én táskám

BCili kért, hogy mutassam meg a táskám. Köszönöm Cili, bár sajnos nem hiszem, hogy érdekes lenne : ( Ugyanis elég rendmániás vagyok, még úgy is, hogy a gyerekek érkezése kicsit változtatott a dolgon. Szeretem, ha mindennek megvan a jól meghatározott helye, és, amire nincs szükségem azt könyörtelenül kidobom (néha azt is, amiről később kiderül, jó lett volna megtartani : ) Ennek jegyében a táskámban is csak az kap helyet, aminek feltétlenül muszáj.
Ezt a táskát nemrég vettem, a tavaszias színe fogott meg. A képen nem annyira látszik, de NAGYON zöld. Jólesik ránézni ilyen szürke, hideg, havas napokon.
 
És ami benne van:
- pénztárca. Ezeréves darab, nem tetszik, hogy fekete, régóta szeretném lecsérélni, de nincs szívem kidobni, semmi baja. 
- kocsikulcs
- céges pass key (gyakran én vagyok az első, aki beérkezik)
- mobil
- névjegykártyatartó (céges, és "babás" névjegykártyával)   
- iratok, bérlet (érettségi fényképpel!)
- lenvászon bevásárlószatyor, környezetvédelmi meggondolásból :)
- textil zsepi, szintén azért, meg jobban is szeretem
- papírzsepi, sajnos gyerekekkel muszáj
- toll
- egy kis neszi női dolgokkal, kistükörrel, hajgumival.
Ami nincs benne, és erre magam is csak most döbbentem rá: fésű (pedig hosszú a hajam), sminkeszközök (pedig sminkelem magam). 

2010. február 4., csütörtök

Nyuszi ül a táskán

A legegyszerűbb varrott arcú baba elkészítése is legalább 3-4 óra. Feltéve, ha jól bejáratott szabásminta alapján készül. Új minta kitalálásánál napokig is eltart, és végül lehet, hogy a kukában végzi. Egy Waldorf jellegű babával meg napokig elvagyok. Ezért (is) szoktam néha gyerektáskát varrni. Gyorsabb a sikerélmény. Na, meg magam is imádom a táskákat. Szegény férjem nem érti mi a jó abban, hogy reggel pakolászok egyikből a másikba. Szerinte egy fekete cipőhöz nyugodtan lehet barna táskát társítani. Egy ovodáskorú kislány már tudja, hogy nem : )
A legutóbbi darab szintén a tavaszvárás jegyében készült. Kipróbáltam milyen a frissen szerzett műszőrmém táskára applikálva. Ilyen:

Ez a másik darab néhány hete készült, és azért mutatom, mert tipikusan a gombhoz a kabátot esete. Ezen a kistáskán próbáltam ki a bordós-lilás anyagokat együtt, és mivel tetszett, elkészült a korábban mutatott takaró fedlap.
Azért készült baba is : ) Ott üldögél a komódon, fényképezésre vár. Azt nagyon nem szeretek.

2010. február 2., kedd

Csakazértis tavasz

25 évig olyan helyen éltem (nevezetesen Csíkszeredában), ahol a téli -20 fok teljesen átlagos hőmérsékletnek számít. A csúcshideg -42 volt kamaszkoromban, amiből az akkori hatóságok "csupán" -38,4-t közöltek hivatalosan, hiszen 40 alatt be kellett volna zárni az iskolákat, gyárakat, és akkor ki építi a kommunizmust : )
Azt hiszem ez feljogosít arra, hogy a tél legyen a negyedik kedvenc évszakom. Szóval csakazértis tavasz, meleg, és napsütés. Legalább bent a lakásban.
 

Azért a gyerekek (és Apuci :) lelkesedésének én is tudok örülni. Ezt a hatalmas ücsörgő hóembert építették hétvégén: